KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Érezted már valaha azt, hogy valami több, valami megfoghatatlan vesz körül? Valami, ami túlmutat a puszta létezésen? Az alábbiakban három történetet olvashatsz az életről, három különböző nézőpontból. Egy a közös bennük: Isten szerepe.
Talán Te is hallottál már arról a fickóról, akinek az volt az életcélja, hogy megmássza a világ legmagasabb hegyét. Mikor aztán végül felért a csúcsra, szörnyen csalódottá vált. Innen már hová menjen, milyen célt tűzzön ki? Úgy érezte, valami még mindig hiányzik az életéből. De írhattam volna a focibajnokról is, aki depressziós lett, miután megnyerte a Bajnokok Ligáját.
Egyetemistaként én is valami nagyon hasonlót éltem át. Végzős koromra mindent elértem, amiről az emberek azt mondták, hogy kiteljesedést adhat. Tagja voltam egy diákszövetségnek és más egyetemi szervezeteknek is, rengeteget buliztam, jó jegyeket szereztem és csinos lányokkal flörtöltem.
Mindent, amit el akartam érni, elértem, minden sikerült. És mégsem éreztem a kiteljesedést, valami még mindig hiányzott.
Persze senki sem tudta, hogyan is érzek valójában. Kívülről semmi nem látszott rajtam. Talán néhányan még azt is kívánták, bárcsak az ő életük is olyan lehetne, mint az enyém. Nem tudták, hogy belül mennyire üres volt miden.
Az utolsó iskolai évem utáni nyáron meghallottam, ahogy valaki felolvas egy részt a Bibliából. Már korábban is hallottam a Biblia egyes részeit, sőt magam is olvastam belőle egy kicsit, de ezúttal valahogy teljesen másképp hatott rám. Megdöbbentem. "Hé, ez teljesen igaz." Korábban soha nem tapasztalt módon jöttem rá, hogy a Biblia mennyire igaz és ma is mennyire aktuális.
Olyan érzés volt, mintha maga Isten próbált volna bezörgetni az ajtómon... de én még mindig nem akartam Őt beengedni. Folyton arra gondoltam, hogy ha mégis megtenném ezt, az hogyan változtatná meg az életemet és hogy a barátaim mit gondolnának rólam. Féltem. De minél többet gondolkodtam ezen, annál inkább megerősödött bennem (kétségtelenül Isten segítségével), hogy az, hogy Őt válasszam bármi és bárki más helyett, nemcsak hogy értelmes, de helyes döntés.
Ami ezután történt, azt nehéz leírni. Csak így tudom megfogalmazni: felfedeztem, hogy maga Isten az igazi kiteljesedés forrása. Az én tapasztalatom nem egyedi eset, Isten mindenkinek megadja ezt a lehetőséget, aki úgy keresi Őt, ahogy Ő szeretné. Jézus azt mondta (és mondja ma is): "Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”1
Természetesen az életemnek azóta is vannak hullámvölgyei, ma is érnek csalódások és vannak küzdelmeim. De, aki az életemnek igazi értelmet ad, az maga Isten. Az a tudat, hogy Ő él és valóságos, hogy Ő a teremtőm, a létezésem oka, és hogy tényleg meg lehet Őt találni.
Gyerekkoromban sokszor néztem az „Óz, a nagy varázslót” a tévében. Talán te is emlékszel a történetre: Dorothy és barátai Ózhoz, a varázslóhoz mennek segítségért, a barlangban viszont egy dühös, ijesztő hang fogadja őket, amely egy szinte lehetetlen dolgot követel tőlük: szerezzék meg a gonosz boszorkány seprűjét.
Hát ennyi talán elég is, hogy bemutassuk Óz, a „csodálatos” varázsló jellemét.
Amikor felnőttem, Istenre is hasonlóan gondoltam, mint Ózra, a nagy varázslóra. Azt hittem, hogy gonosz és szűkszavú, és hogy valójában nagyon keveset tud rólam. Az a néhány kép, amit gyerekkoromban a templomban láttam Jézusról, távolinak, túlviláginak, elérhetetlennek tűnt, bár a kereszten függő Krisztus képe gyakran lebegett előttem. Azt mindig is tudtam, hogy nagy áldozatot hozott, de úgy tűnt, mintha ezt vonakodva tette volna. Abban a hitben éltem, hogy az számít neki, mennyire viselkedek jól, mennyire felelek meg az elvárásainak. Be akartam bizonyítani, hogy méltó vagyok arra, hogy elfogadjon engem. Képzelheted, Isten nem volt túlságosan pozitív figura a szememben. Nem éppen a „csodálatos” szó jutott eszembe róla.
Aztán amikor főiskolára mentem, minden megváltozott. A függöny szétnyílt, a színpad fénybe borult. A Bibliáról addig azt gondoltam, hogy egy hatalmas lila köd. De ekkor, életemben először, valaki megmutatta nekem a Bibliában, hogy ki is Isten valójában. Nem dühös, vagy gonosz, épp ellenkezőleg. Szerető és könyörületes. Tudja, hogy képtelen vagyok tökéletes életet élni, és képtelen vagyok betartani az Ő előírásait. Ezért nagy szeretetéből Ő lett az a tökéletes emberi lény, aki megfizetett helyettem, az én vétkeimért.
Megtudtam, hogy Jézus Krisztus nem a példaképem, hanem a helyettesem. Nem utánoznom kell a szenvedését, hanem el kell fogadnom, hogy Ő halt meg helyettem. Az Ő kereszthalálában, amiről rájöttem, hogy önként tette, az én bűneim és hibáim ítéltettek meg. A kereszten Isten megmutatta az irántam érzett nagy szeretetét. Ott bizonyította be, hogy mennyire jól ismer engem. Ott fogadott el. Ahogy a Biblia mondja: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”2
Az igazi elfogadás, amit felfedeztem, abban rejlik, hogy valaki ott áll a függöny mögött. Nyisd szét, és fedezd fel őt, tapasztald meg, hogy megbocsátott és hogy téged is elfogad!
Mindig úgy gondoltam, hogy az életnek szólnia kell valamiről. Persze nem feltétlenül minden nap minden pillanatának, hiszen mennyire tartalmas például a háztartási munka? És komolynak sem muszáj mindig lenni. Néha kell egy kis szórakozás!
De az élet több kell legyen, mint puszta élvezet, már csak azért is, mert az élvezet általában nem tart sokáig. Egy pillanatig jó, de hamar elmúlik. Ravi Zacharias író, filozófus fején találta a szöget: "Ha az életednek nincs nagyobb célkitűzése... akkor nincs hajtóereje, nincs tartalma, nincs rá magyarázat."
Éveken át tanulmányoztam Dosztojevszkij, Sartre, Nietzsche, Szókratész és még sok mindenki filozófiáját. Életem legfőbb, motiváló célját kerestem. Néhány hetente "kipróbáltam" egy új filozófiát, hogy lássam, működik-e. De mindegyiket kiábrándítónak találtam, amikor a valós élethelyzetekre próbáltam alkalmazni őket. Folytattam tehát a keresgélést tovább.
Végül a TIME magazin nemzetközi tudósítója, Dr. David Aikman egyik írása hozott a számomra világosságot. Így fogalmazott: "Mindannyiunk létének van egy célja, egy oka annak, hogy itt vagyunk, amit senki nem tud, de Istentől megtudhatod". Aikman doktornak jó néhány diplomája van, az orosz és kínai történelem, illetve a kommunista országok szakértője, több mint 30 országban dolgozott, hat nyelven beszél folyékonyan, és komolyan gondolkodik az élet kérdéseiről. Dr. Aikman azt ajánlotta, hogy lépjünk kapcsolatba Jézus Krisztussal.
Így folytatta: „Amikor hallottam Jézus szavait [a Bibliát olvasva], úgy éreztem, hogy a szívemhez szól, és ezt mondja: Én vagyok az út az élethez. Ha követsz engem, és azt teszed, amit kérek, megváltozik az életed." Aikman ezután arról beszélt, hogyan tette meg az első lépést a Jézus Krisztussal való kapcsolatában, hogyan kérte meg őt, hogy lépjen be az életébe. Sorait ezzel zárta: "Megígérhetem... ha valaki megteszi az első lépést Jézus Krisztus felé, akkor nagyon izgalmas élete lesz.”
Dr. Aikmanhoz hasonlóan én is ateista családból származom. És hozzá hasonlóan én is úgy találtam, hogy Jézus önmagáról szóló kijelentései egészen egyedülállóak. Jézus nem életfilozófiát hirdetett, hanem önmagát. Azt állította, hogy Ő meg tudja bocsátani a bűneinket, belső békét tud adni nekünk a nehéz körülmények között is, sőt, el tud vezetni minket a teljes szabadságra.
Úgy döntöttem, hogy ha valóban létezik Isten, akkor meg akarom ismerni. De még mindig szkeptikus voltam. Vitára hívtam minden általam ismert keresztényt. Bizonyítékot akartam találni arra, hogy Jézus valóban Isten. Egy nap aztán alaposan áttanulmányoztam az Isten létezésére és Jézus istenségére vonatkozó bizonyítékokat, és megdöbbentem, hogy mennyi logikus, történelmi tényt találtam. Tudatosult bennem, hogy döntést kell hoznom. Vagy megkérem őt, hogy lépjen be az életembe és irányítson, ahogy csak akar, vagy örökre lezártam az életemnek ezt a részét, és nem vagyok hajlandó többé Istenről beszélni.
Végül ismét átnéztem a konkrét, kézzel fogható okokat, hogy miért érdemes hinni Jézusban, majd megkértem Jézust, hogy jöjjön be az életembe. Az élet értelmének keresése ezzel lezárult.
Csodálattal töltött el, hogy Istennel valóban kapcsolatba lehet lépni. Beszéltem hozzá, és a körülmények változásán keresztül jelezte, hogy meghallgat. Olyan karrierutakra vezetett, amelyek sokkal izgalmasabbak, mint amiről valaha is álmodtam. Kérdéseket tettem fel neki, és ő mindig megmutatta a releváns válaszokat a Bibliában.
És ez nem csupán egyszer történt meg. Ez egy valódi, kétirányú kapcsolat Istennel, amit nagyon élveztem akkor is, amikor elkezdődött, és ugyanúgy élvezem most is. Nem azért, mert szent lettem, hanem azért, mert Jézus Krisztus belép bárkinek az életébe, aki igazán meg akarja Őt ismerni és követni akarja.
Istent követni hatalmas öröm. Jézus Krisztus megismerése valódi célt hozott az életembe.
Az igazán értelmes élet olyan élet, amely tele van kiteljesedéssel, elfogadással és célokkal. Mindezt csak a Jézus Krisztussal való kapcsolatban találhatjuk meg. Az emberiség történetében senki más nem tett olyan csodákat, mint Jézus, aki nagyszerű bizonyítékokkal támasztotta alá istenségét. Azt állította, hogy Ő és az Atya egy és ugyanaz. Hogy egyedül csak Ő képes megbocsátani a bűnöket, és hogy Ő az egyetlen út, amelyen keresztül megismerhetjük az Atya Istent. Jézus ezeket az állításokat a halálból való feltámadásával támasztotta alá. Ő valóban a legkülönlegesebb személy, aki valaha is élt a földön... sokkal több, mint egy szuper tanító.
A Biblia azt tanítja, hogy Jézus az emberré lett Isten: "Az Ige testté lett, és közöttünk lakott".3 „Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása".4 Röviden: Jézus Krisztus pontosan megmutatta, kicsoda az Isten. De hogyan kezdhetünk kapcsolatot vele?
Hát nem úgy, hogy megpróbálunk jobb emberré válni. Isten nem azt akarja, hogy egyre keményebben harcoljunk az elismeréséért, nem azt akarja, hogy így éljünk. Voltál valaha is olyan kapcsolatban valakivel, amelyben folyton pedáloznod kellett az illető elismeréséért? Ugye, ez nem túl jó móka…
Isten olyan őszinte szeretettel van irántunk, hogy ő maga biztosította az utat, hogy közel kerülhessünk hozzá... De van itt egy bökkenő. A bűneink (az énközpontúságunk, ami a haragunkban, a bántó szavainkban, a türelmetlenségünkben, az önzésünkben, a kapzsiságunkban stb. nyilvánul meg) állnak az útjában annak, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel. Ha valaha is elgondolkodtál azon, hogy az imáid miért nem találnak meghallgatásra, hát ez lehet az oka. A bűn elválasztott minket Istentől, aki szent.
Mit tett tehát Isten, hogy ismét szoros kapcsolatunk lehessen vele? Jézus Krisztus, a „testet öltött Ige" magára vállalta minden bűnünket, amikor meghalt a kereszten, önként. Mindezt azért, hogy minden vétkünk bocsánatot nyerjen, és így állhassunk meg a színe előtt.
A helyzetet jól szemlélteti annak a főiskolai hallgatónak az esete, akit bűncselekménnyel vádolnak. A bíró igazságos ítéletet hozva 30 nap börtönre, vagy ezer dollár pénzbüntetésre ítéli. A diáklány persze sem az időt, sem a pénzt nem engedheti meg magának. A bíró, aki történetesen a lány apja, a tárgyalás után leveti a talárját, odasétál a pad elé, majd a saját csekkfüzetével kifizeti a pénzbüntetést. Hogy miért teszi mindezt? Mert igazságos bíróként nem nézheti el a vétséget. De mivel ő a diák apja, úgy dönt, hogy kifizeti a büntetést a lánya nevében.
Jézus pontosan ezt tette mindannyiunkért a kereszten. Őt verték, alázták és korbácsolták meg helyettünk, és Őt feszítették keresztre értünk. Csupán annyit kér tőlünk, hogy válaszoljunk az áldozatára azzal, hogy behívjuk Őt az életünkbe.
Jézus azt akarja, hogy megismerjük Őt és megtapasztaljuk a szeretetét, azt az örömet és békét, amit csak Ő képes megadni. Ha behívjuk Őt az életünkbe, megbocsátást nyerünk és olyan kapcsolatba kerülünk vele, amely örökké tart. Jézus ezt ígérte: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.”5
Ha szeretnéd most megnyitni a szívedet Jézus előtt, elmondhatod pl. ezt az imát (persze nem a szavak a fontosak, hanem a szíved szándéka):
Drága Istenem, megvallom, hogy vétkeztem ellened. Úr Jézus, köszönöm, hogy minden bűnömet felvitted magaddal a keresztre. Szeretném elfogadni a bocsánatodat. Kapcsolatba akarok lépni veled. Kérlek, hogy gyere be az életembe, mint Megváltóm és Uram. Kérlek, add meg nekem azt az igazi életet, amit csak Te adhatsz meg! Ámen.
Ha többet szeretnél megtudni az élet értelméről, kérlek olvasd el „A megváltozott élet forrása” című cikket, vagy az oldal egyéb cikkeit.
| ► | Behívtam Jézust az életembe (Fontos információk következnek)… |
| ► | Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent… |
| ► | Kérdésem van… |
Lábjegyzetek: (1) János 6,35 (2) 2 Korinthus 5,21 (3) János 1,14 (4) Zsidókhoz írt levél 1,3 (5) Jelenések 3,20
Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1János 5,12)
Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében… (János 1,12)
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3,16)
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efézus 2,8-9)
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Korinthus 5,17)
Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, Jézus Krisztust. (János 17,3)
