Judy Clark írása
Az egyik nyáron a barátommal mexikói csavargókkal találkoztunk Coloradóban. Kibuktak a középiskolából, és az utcán táncolva pénzt koldultak egy bögrébe. Első pillantásra azt mondanád, hogy elvesztegetik az életüket. De miután eltöltöttünk néhány órát Gabriellel, Seannal, Mattel és Peterrel, leesett, hogy valami olyat élnek át, amire a legtöbb ember nagyon vágyik.
Kevés pénzük volt, koszos és kopott ruhákat hordtak, nem volt hol lakniuk, és alig volt elég élelmük az életben maradáshoz. Leültünk vacsorázni és figyeltük, ahogy négyen felfalják a hamburgereket, burritost és shake-eket, közben hallgattuk a sztorijaikat. Megértettem, hogy ők egy csapat, egy közösség.
Törődtek egymással. Ha az egyikük szerzett valamit, megosztotta a többiekkel. Az egyikük csak a kajája felét ette meg, mert adni akart belőle egy haverjának, aki nem volt ott. Elmondták, hogyan fedezik egymás hátát. Egymás szülei voltak. Őszintén szerették egymást. Meséltek olyan alkalmakról, amikor féltek, hiányzott az anyukájuk, elhagyatva érezték magukat vagy éhesek voltak. Úgy éltek, ahogy én sosem szeretnék – de volt valamijük, ami sok tiszta, művelt és „rendes” embernek hiányzott.
Ott voltak egymásnak. Valódi kapcsolataik voltak. Megosztották az életük.
Ez az, amit mi is akarunk. Valódi életet. Nem akarunk úgy élni, mint a mókus, aki egész nap a kerékben hajt – egyedül anélkül, hogy bárhová is eljutnánk. Kapcsolatokat akarunk. Mások társaságát. Olyan közösség részei szeretnénk lenni, ahol az emberek törődnek egymással.
Egy barátom, Rebecca, nemrég diplomázott a Vanderbilt Egyetemen. Épp a nagybetűs élet küszöbén állt, amikor egyszer kifakadt: „Legszívesebben elmennék ámisnak.” Ennek pedig semmi köze nem volt a valláshoz, annál inkább a közösséghez. Nekik vannak szomszédjaik és családjuk. Segítenek egymásnak istállót építeni. Ha valaki veszélyben van, a segítségére sietnek. Az élet egyszerű és lassú és bármivel meg tudsz birkózni, amivel szembe találod magad, mert tudod, hogy nem vagy egyedül. Jól hangzik, nem?
Azt hiszem, mind olyan kapcsolatokra szomjazunk, amik bizalommal és örömmel vannak tele és tartósak. Sokan nőttünk fel olyan családban, ahol apu késő estig dolgozott, hogy még egy előléptetést szerezzen, hogy aztán vehessen egy Rolexet vagy BMW-t. Anyának van diplomája, a családnak pedig kellett a pluszjövedelem, hát ő is dolgozott. Egy fedél alatt éltünk a szüleinkkel, de ennyi volt az egész. A kapcsolatok összeomlottak, a válási statisztikák az égbe szöktek.
Szeretünk olyan filmeket nézni, amelyekben a barátok szoros kapcsolatban vannak. És mi is kétségbeesetten ezt akarjuk magunknak is. Jó kapcsolatokra van szükségünk, de az igazat megvallva, azok elég sok fájdalommal és kockázattal is járnak.
Akkor mit tegyünk? Kivel érezhetem jól magam? Kihez futhatok? Ki segíthet elmenekülni az elégedetlenség világából –akár csak egy kis időre?
Ha te is a diákok többségéhez tartozol, akkor egy pár üveg sör vagy néhány feles lágy ölelését választod. A piától egy darabig elégedettnek és lazának érzed magad. Elérhető és mindig ott van, amikor szükség van rá. Nem figyeli, hogy nézel ki. Vicces és vonzó leszel tőle, mindenki szeret. És könnyít azon a kényelmetlen érzésen is, ami a mások felé való nyitáskor néha jelentkezik.
Ez a kapcsolat egy ideig jól működik, de aztán felkelsz másnap. Csak egy egyéjszakás kaland.
Talán nem ér téged meglepetésként, hogy mindig rossz helyen keressük a szeretetet. Dr. Henry Cloud író és pszichológus írja, „Mindannyiunknak szüksége van szeretetre az életünk első néhány évében. Ha nem kapjuk meg ezt a szeretetet, akkor egész életünkben erre szomjazunk. Ez a „szeretetéhség” olyan erős, hogy nem tölthető be más emberekkel való kapcsolatokban, ezért egyéb helyeken keressük, úgy mint az evés, a munka, a szex vagy a pénzköltés… a túl sok ivás vagy a túl sok munka.”1
Shelly, aki az Alabamai Egyetemen tanul, így írja le: „Lehet, hogy minden este berúgunk a barátaimmal, de másnap, ha az egyetemen találkozunk, nem tudunk egymással beszélgetni.” Shelly-nek vannak ugyan kapcsolatai, de a legjobb, amit mondani tud róluk az, hogy felületesek. A valódi szükséglete, hogy emberekkel legyen kapcsolatban, betöltetlen marad.
Ezzel szemben amikor pl. Ben elmegy a barátaival inni, az alkohol mintha ellazítaná őket és így tudnak beszélgetni olyan dolgokról, amik igazán számítanak nekik. A barátságuk mélyebbnek tűnik. Ben mégis azt mondja „Meg kell tanulnom az alkohol mankója nélkül is a valódi arcomat mutatnom.”
Dr. Cloud még hozzáteszi: „Az emberek általában egy konkrét dologtól függenek, mint például az alkohol, kokain, speed, munka, szerencsejáték, destruktív kapcsolatok, vallásosság, teljesítmény vagy anyagiasság. Ezek a dolgok viszont sosem hoznak igazi megelégedést, mert nem a valódi problémát kezelik. Igazából nem alkoholra, drogokra vagy szexre van szükségünk. Nagyon jól elvagyunk ezek nélkül is. Viszont nagy szükségünk van kapcsolatokra, nélkülük pedig nem érezzük jól magunkat.” (saját kiemelés)2
Amikor megkérdezem a diákokat, hogy miért isznak, a legtöbben azt mondják: „Mert jólesik.” A felszínen ez egy elfogadható válasz. De azon kívül, hogy jólesik, gondolkodtál már rajta, miért iszol igazából? Talán az ivás egy átmeneti mentsvár a stressz, a jövő bizonytalansága vagy társasági helyzetekből fakadó nyomás elől.
Ha vannak jó kapcsolataid, akkor nem kell valami másban keresned a biztonságot, mint az alkohol, a szex vagy az evés. Ha vannak jó kapcsolataid, akkor kevésbé valószínű, hogy valami mással próbálod betömni az űrt. Ha vannak jó kapcsolataid, az a legmélyebb szükségleteidet tölti be.
„Ha vannak jó kapcsolataid, akkor nem kell valami másban keresned a biztonságot, mint az alkohol, a szex vagy az evés.”
Dr. Cloud így folytatja: „A kötődés az élet és a világegyetem egyik legalapvetőbb fogalmai közé tartozik. Alapvető emberi szükséglet. Isten kapcsolatokra való éhséggel teremtett minket- kapcsolatra vele és az embertársainkkal. A szívünk mélyén kapcsolati emberek vagyunk. Fix, szilárd kapcsolatok nélkül az emberi lelkét ellepik a pszichológiai és érzelmi problémák. A lélek nem képes anélkül virágozni, hogy másokkal összeköttetésben ne lenne.”3
Hogyan tanuljuk meg a mély kapcsolatok kötését? Kezdd azzal, hogy őszinte leszel magaddal. Lehetséges, hogy azért iszol vagy eszel túl sokat, hajszolod a szexet, vagy kergeted a saját tökéletességed, mert valójában kapcsolatokra van szükséged?
Ha így van, akkor sok jó könyvet találsz az emberekkel való kapcsolat építéséről (beleértve Dr. Cloud könyveit). De van egy olyan meghatározó kapcsolat, ami a másokkal való kapcsolathoz is megbízható alapot nyújt. Dr. Cloud az emberekre és Istenre is gondol, amikor a kötődés iránti szükségünkről beszél. A francia filozófus és fizikus Blaise Pascal egyszer azt mondta, hogy minden ember szívében van egy Isten alakú űr, amit semmilyen teremtett dolog nem képes betölteni.
Lehet-e kapcsolatunk az Istennel, aki teremtett minket? Nem egy olyan istenről beszélek, aki egy „szabad/tilos” listát ad neked. Vagy egy nagy rendőrről fenn égben, aki minden kihágásért azonnal lecsap. Olyan kapcsolatról beszélek Istennel, ami igazságon, szabadságon és belső békességen alapszik.
Isten arra teremtett minket, hogy ismerjük őt. A lelked mélyén te is tudod ezt. De mindannyiunkban van lázadó szellem, ami azt mondja Istennek „Te arra mész, én pedig erre. Ne zaklass, amíg szükségem nem lesz rád.” Néhányan ezt kimondtuk. Mások csak szimplán úgy gondolják, hogy ha szemet hunynak az egész „Isten-kérdés” felett, akkor az magától eltűnik. Megint mások azt mondják, hogy kapcsolatot akarnak Istennel, de a maguk módján – és igyekeznek megdolgozni érte. Az igazság az, hogy egyikünk sem képes megdolgozni a kapcsolatért a tökéletes Istennel vagy kiérdemelni azt.
Ahogy az ivásnak, vagy a túlzott evésnek vannak következményei, úgy az Isten ellen való lázadásnak is, vagy annak, hogy nem veszünk róla tudomást. Lehet, hogy eleinte nem veszed észre a következményeket, de később utolérnek. Isten azt mondja, hogy a következmény a tőle való örök elválasztottság. Most éppen tanulsz, remélhetőleg jól érzed magad és készülsz a jövőre. Nehéz lehet az örökkévalóság távlatában gondolkodni… de sosem tudhatod. Egy barátom, Steve, 20 éves srác, lehet, hogy már nem lesz életben, amikor ezeket a sorokat olvasod. HIV miatt haldoklik, fertőzött vért kapott. Nincs választása, csak az, hogy mostantól az örökkévalóságra tervez.
Isten adott nekünk egy módot, ahogy megismerhetjük itt a földön és az örökkévalóságban. Ezt pedig úgy érte el, hogy elküldte Jézust, hogy bújjon a mi bőrünkbe és tökéletesen éljen. De ez nem minden. Mi büntetést érdemlünk a bűneinkért, de Jézus önként feláldozta magát a kereszten helyettünk. Csak annyit kell tennünk, hogy megismerjük Istent, hogy megbízunk abban, hogy Jézus fizetett az összes életünkben lévő szemétért, ami elválasztott minket a tökéletes Istentől. Elfogadhatod ezt és belé vetheted a hitedet, vagy dönthetsz úgy, hogy elutasítod. A te döntésed.
Amikor én Istenhez imádkoztam, elmondtam neki, hogy meg akarom ismerni, és Jézus értem való halálába vetettem a hitemet. Ezzel kapcsolatba léptem a világegyetem Istenével. Ha a kapcsolatunk szoros, akkor más az életem – legyen szó pénzről, ivásról vagy teljesítménykényszerről. Ha elhessegetem, akkor csak bóklászok az életben össze-vissza, és keresem a hiányzó elemet.
Nem tudom, te mivel küzdesz. Nem tudom, milyen tünetek jelentkeznek az életedben. Lehet, hogy a túlzott ivás, szex vagy droghasználat. Vagy a kényszeres testedzés. Vagy az, hogy sanyargatod magad, hogy színötös legyél, és attól érezd értékesnek magad. Ezek mind csak pótszerek az Istennel és az emberekkel való kapcsolat utáni sóvárgás elnyomására. Mindannyiunkban van egy üresség, amit csak az Istennel való kapcsolat tölthet be.
Lehet, hogy most rögtön kapcsolatot akarsz kezdeni Istennel. Csak annyit kell tenned, hogy elmondod neki. Ismeri a szíved vágyait és azok sokkal inkább érdeklik, mint a szavaid. Valami ilyesmit is mondhatsz neki:
„Istenem, meg akarlak ismerni. Kapcsolatban akarok lenni veled. Próbáltam más dolgokkal betölteni az irántad érzett vágyódást, de nem működtek. Bocsáss meg, hogy eddig nem hozzád fordultam. Köszönöm, hogy szeretsz engem és azt akarod, hogy megismerjelek. Elfogadom, hogy Jézus halálán keresztül lehetővé tetted ezt a kapcsolatot. Megbízom benned. Ámen.”
Az Istennel való kapcsolatban megelégedést és beteljesülést találhatsz. Amikor kapcsolatban vagy Istennel, van egy alapod, amire gazdag, tartós és meghatározó kapcsolatokat építhetsz. A valódi szomjadat csillapítsd.
► | Behívtam Jézust az életembe (Fontos információk következnek)… |
► | Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent… |
► | Kérdésem van… |
Lábjegyzetek: (1) Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend, Korlátok (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1992), 220. (2) Dr. Henry Cloud, Gyógyító változások (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1992), 64. (3) Ibid., 47.