Női jogok

A következő cikkben azt mutatjuk be, hogy a közel-keleti kulturális szokásjoggal szembe menve, Jézus hogyan állt ki a nők jogaiért.

Jézus kétezer évvel ezelőtt élt, a mai Izráel területén. A nőket a férfiakkal egyenjogúnak tartotta és ezzel radikálisan szembefordult a Közel-Kelet kultúrájával, ami mind a mai napig másképp gondolkodik erről a kérdésről.

A nőket akkoriban tulajdonként kezelték. A zsidó rabbik az összes templomi összejövetelt a következő szavakkal nyitották meg: "Áldott vagy Uram, mert nem asszonnyá teremtettél engem."

Egy feleség soha nem válhatott el a férjétől, a férj azonban bármikor, bármilyen indokkal kezdeményezhette a válást. Ráadásul ezt követően nem volt köteles anyagilag sem gondoskodni a volt feleségéről. Csupán átadta neki a válólevelet, és elküldte.

A nőket a vallás tekintetében is alacsonyabb rendűnek tekintették a férfiaknál. Kizárták őket a templomokból, így ritkán adódott lehetőségük a Tórából tanulni. A Szentírást többnyire még titokban sem tanulmányozhatták.

Jézus fittyet hányt a nőkkel kapcsolatos kulturális szokásokra.

Gyógyított és csodákat tett az emberekkel, a nemüktől függetlenül. Tanított férfiakat és nőket, egyformán. Sőt, még az sem számított neki, hogy milyen a vallási hovatartozásuk, milyen a társadalmi rangjuk, vagy hogy milyen életmódot folytatnak. Lehettek akár tolvajok, prostituáltak, leprások, vagy alacsony társadalmi osztályba tartozók. Jézus szerette az embereket, és mindig barátságosan beszélt velük, mindegy, hogy férfiak voltak-e, vagy nők.

Philip Yancey, amerikai keresztény író így ír erről: "Jézus, ha a nőkről, vagy más elnyomott embercsoportokról volt szó, fejre állította az akkoriban bevett szokásjogot. Walter Wink bibliakutató egyenesen azt állítja, hogy Jézus igen durván megsértette korának erkölcseit, amikor a nőkkel találkozott. Erről tanúskodik mind a négy evangélium."²

Emberek ezrei követték Jézust. Néhányan a tanításai miatt, a legtöbben azonban a csodák miatt, amelyeket köztük tett: meggyógyította a betegeket. A vallási vezetőket egyre jobban idegesítette Jézus népszerűsége, ezért kitaláltak egy tervet.

A törvény azt írta elő, hogy minden nőt halálra kell kövezni, akit házasságtörésen értek (a férfit soha, mindig csak a nőt). Kerestek hát egy ilyen asszonyt és Jézus elé hurcolták, miközben hatalmas tömeg gyűlt köréjük. A nő pedig ott állt egyedül, kiszolgáltatottan, és csak várt. A köréjük gyűlt emberek pedig már a markukban szorongatták a köveket, hogy megkövezzék őt.

Mindnyájan hallották, hogy Jézus ezt megelőzően a szeretetről és a kedvességről tanított, illetve arról, miért annyira fontos a megbocsátás.

A vallási vezetők ekkor jó hangosan, hogy mindenki hallja, megszólították Jézust: "Mester, ezt az asszonyt házasságtörésen érték. A törvényben Mózes megparancsolta nekünk, hogy kövezzük meg az ilyen nőket. Te mit mondasz?"

Jézust ezzel a huszonkettes csapdájába akarták csalni.

Ha kegyelmet ad neki, az azt jelenti, hogy a házasságtörés pártján áll és ezzel az erkölcsi törvény ellensége. Ha megkövezi, akkor viszont minden irgalmasságról és megbocsátásról szóló tanítása semmivé lett.

Jézus ekkor lehajolt, és az ujjával írni kezdett valamit a porba. Ismét csak nekiszegezték a kérdést. Jézus erre felegyenesedett, majd így szólt hozzájuk: "Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. És lehajolva tovább írt a földre. Azok pedig ezt hallva, egymás után kimentek, kezdve a véneken. Egyedül ő meg az asszony maradt ott a középen. Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged? Ő így felelt: Senki, Uram. Jézus pedig ezt mondta neki: Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Ilyesmi soha nem történt ezelőtt! Képzelheted, ez az asszony mennyire meglepődhetett. Nem kell meghalnia. Sőt, szabadon távozhat. Jézus tudta ugyanis, hogy rövidesen ő maga fog a kereszten megfizetni a nő házasságtöréséért. Ő hordozza el a tömeg gyűlöletét és a vallási vezetők érzéketlen arroganciáját. A világ összes bűne nehezedik majd rá, amikor végérvényesen elnyeri minden benne hívő számára a bűnbocsánatot.

Noha ő az Isten – az egyetlen, akinek jogában állt volna ítélkezni az asszony fölött, őszintén meg tudott bocsátani: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz."

Később, miután virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe, ezt mondta az ott összegyűlt sokaságnak: „nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem”. Jézus azért jött, hogy megkeresse az elveszetteket. Ő a mi Megváltónk. Ha megismered őt, megváltozik az életed, ahogy a következő példánkban szereplő nő élete is teljesen megváltozott…

Ez a hölgy szamaritánus volt. Abból a népből származott, amit a zsidók ősi ellenségüknek tekintettek. Márpedig Jézus is a zsidó közösség tagja volt. Lássuk hát, mi is történt!

Jézus éppen egy rendkívül forgalmas kút mellett pihent, ahol minden nép megfordult, hogy vizet merítsen. A történet a nap legforróbb időszakában játszódik – ilyenkor többnyire senki nem járt arra. Egyszer csak megjelent egy nő, abban reménykedve, hogy senkivel sem fog találkozni. Ötször ment férjhez és vált el, majd egy hatodik férfival is összekötötte az életét, akivel hivatalosan már össze sem házasodott. Mit számítana már a papír? Az egész falu megvetette őt.

Megtanulta, hogyan kerülheti el az embereket, a szégyent, amit magával hordozott, megtanult egyedül boldogulni.

Jézus mindezt tudta: látta és ismerte a nő szívét. Jól tudta azt is, hogy sokkal többre van szüksége a kút vizénél. Ez a nő a lelkében szomjazott.

Bár a zsidók nem álltak szóba a szamaritánusokkal, Jézus megszólította őt. Ezt mondta neki: „Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”³

Beszélgettek egy darabig, és a nő nem csak hogy hitt benne, de visszaszaladt a falujába, hogy beszéljen azokkal az emberekkel, akik elől egészen idáig menekült. Rávette őket, hogy hallgassák meg Jézust… és ők meg is hallgatták! Jézus a nő szégyenteli életét egy csapásra örömtelivé változtatta. Mindenki élete megváltozott, akivel csak találkozott.

A leginkább talán az mutatja meg, hogy Jézus mennyire tisztelte a nőket, ami azután történt, miután feltámadt a halálból. Ismerjük a történetet: Jézust brutálisan megverték, majd a csuklóját és a lábát keresztre szegezték. Meghalt, és eltemették. A harmadik nap hajnalán azonban elhagyta a sírt: testében is újra életre kelt, ahogy korábban azt megígérte. Kivel találkozott és beszélgetett ezután először? A magdalai Máriával, illetve Jakab édesanyjával, akik ugye nők voltak…

Erről a tényről mind a négy evangélium beszámol. Ez azért elég figyelemreméltó.

A nőknek igen kevés szerep jutott abban a kultúrában. Nem szólalhattak meg sem vallási, sem jogi kérdésekben. Jézus mégis őrájuk bízta azt a szerepet, hogy elsőként láthassák a feltámadását, és hírül vigyék azt másoknak!

Nemcsak nőknek, mindenkinek. Jézus arra hív minket is, hogy higgyünk benne, hogy bocsánatot nyerjünk minden bűnünkért, hogy kapcsolatba léphessünk Istennel.

További információért olvasd el a következő cikket: Miért Isten Jézus.

Lábjegyzetek: (1) Philip Yancey; The Jesus I Never Knew, 154.oldal, Zondervan Publishing House (2) János 8:4-11 (3) János 4:13,14