Mit kezdjek a magánnyal?

Ahelyett, hogy tagadnád a benned lévő ürességet, íme pár tipp, mit is lehet kezdeni a magányossággal…

Ashleyne Seitz

A magányt sokszor és sokféleképpen átéltem: az autómban ülve egy piros lámpánál, miközben bömbölt a rádió és az ablakok le voltak tekerve; vagy éppen egy zsúfolt szobában, ahol nevetés és barátok vettek körül. De sokszor éreztem az éjszaka közepén, álmomban is, és akkor is, amikor hirtelen felébredtem a sötétben.

Magány. Ismerős érzés ez mindannyiunk számára.

A magány érzése könnyen a magánytól való félelemmé változhat. A magánytól való félelem pedig ahhoz vezethet, hogy minden áron el akarod kerülni az egyedüllétet. Ilyenkor aztán naponta ezer kommentet és lájkot küldesz, alkoholba vagy videojátékokba fojtod a bánatod, olyan emberekkel lépsz kapcsolatba, akiket valójában nem is ismersz – mindezt azért, mert nem akarsz egyedül lenni, akár néhány percig sem. De lehet az is, hogy épp az ellenkezőjét csinálod: bezárkózol a szobádba és teljesen kizárod a külvilágot, hogy elkerüld az emberekkel való érintkezést. Ha egyszer magányosnak érzed magad, nincs szabadulás, mert… egyedül vagy.

Egy régi szólás szerint: „A szív ismeri a maga keserűségét, és örömébe sem avatkozhat idegen.”¹ Mindannyian különbözünk egymástól, és bár bizonyos fokig meg tudjuk érteni a másik embert, mindig érezni fogjuk az elkülönülést. Senki sem értheti teljesen, hogy milyen "te"-nek lenni. Függetlenül attól, hogy hogyan reagálsz rá, a magány nagy, fájdalmas probléma, mindannyiunk számára.

Miért válik valaki magányossá?

A Biblia világosan kifejti, hogy Isten kapcsolódásra, közösségi lénynek teremtett minket. Gyakran idealizáljuk a romantikus kapcsolatokat, sőt a barátságot is, mert azt gondoljuk, hogy ha megtaláltuk a megfelelő személyt, soha többé nem leszünk magányosak. De a magány még a boldog házasságban élő férfiakat és nőket is gyakran utoléri. Nemcsak más emberekkel való kapcsolódásra lettünk ugyanis teremtve, hanem az Istennel való kapcsolatra is. Gazdagság, teljesítmény, becsület – egyik sem elég ahhoz, hogy megóvjon a magánytól. A popkultúra telis-tele van szörnyűbbnél szörnyűbb példákkal: válások garmada, öngyilkosságok és kábítószer-fogyasztás mocskolják be a hollywoodi tájképet. De a Bibliában is vannak történetek, melyek olyan emberekről szólnak, akiknek mindenük megvolt, mégis magányosnak érezték magukat, illetve olvashatunk olyan emberekről is, akiknek az égvilágon semmi vagyonuk nem volt, de Istenhez közeledve megtalálták azt, amit kerestek.

Salamon Izráel királya volt, akinek Isten hatalmas bölcsességet adott. És szó szerint mindene megvolt: óriási aranyhalmai, monumentális palotája, több száz felesége és ágyasa. Azt hinné az ember, hogy Salamon volt a legelégedettebb ember a világon! Mégis arról írt könyvet, hogy mennyire értelmetlen az élete: „De amikor szemügyre vettem minden művemet, amit kezemmel alkottam, és fáradozásomat, ahogyan fáradozva dolgoztam, kitűnt, hogy mindaz hiábavalóság és hasztalan erőlködés; nincs semmi haszna a nap alatt.”² Hű, mennyire magányos és elkeseredett lehetett!

De itt egy másik történet: Egy napon, mikor Jézus a városban sétált, találkozott egy leprás férfivel. A lepra tízszer ijesztőbb volt akkoriban, mint manapság bármilyen betegség. Az emberek rettegtek attól, hogy elkapják. A leprások számkivetettek és elutasítottak voltak, gyakran a barátaik és a családjuk is magukra hagyták őket, hogy az utcasarkon kolduljanak, csak azért, hogy legyen mit enniük. Na, képzelheted ezt a bizonyos leprást, aki a porban és piszokban ült, és mindenki, aki arra járt, messzire elkerülte. Nem volt kihez fordulnia, pedig már egy fillérje sem volt. Felkelt, Jézushoz lépett, térdre esett előtte, és kérte, hogy tisztítsa meg őt. Jézus megérintette a leprást – egy olyan személyt, akit valószínűleg évek óta nem érintett meg más emberi lény – és a leprás meggyógyult. Az immár társadalmilag elfogadható férfi extatikus állapotba került és mindenkinek el akarta mondani, mi történt, bár Jézus másképp utasította. Élete hirtelen örömteljessé vált és új értelmet nyert, annak ellenére, hogy még mindig nem volt semmije és senkije. Mi változtatta meg annyira ennek az egykori kitaszítottnak az életét? Csak az, hogy találkozott Jézussal.

Nem magányra lettünk teremtve

Isten azért teremtett minket, hogy kapcsolatban legyünk vele.

Az egyedüli dolog, ami véget vethet a magányunknak, az Istennel való kapcsolat, mert eleve erre teremtettünk. Csupán egyetlen találkozás Jézussal értelmet, vigaszt és örömet hozott a leprás életébe, miközben a világ összes ékszere, aranya és nője sem adott értelmet Salamon életének. Az Istennel való személyes kapcsolat mindent megváltoztat; ez a válasz a magány okozta problémánkra.

Tehát akkor elég, ha egyszer kapcsolatba kerülünk Istennel, és ez életünk végéig megóv minket a magány érzésétől? Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. A rendszer ugyanis meghibásodott. Világunk egy romlott hely. Bűnünk, az Istentől való különélés vágya elválaszt minket Istentől és egymástól is. Ebben a világban nem élhetünk úgy, ahogy szeretnénk: magány, gonoszság, bánat, vagy félelem nélkül.

Akkor most mi lesz?

A magány az emberi lét valósága, mégis van két azonnali gyógymód, ami segíthet a leküzdésében.

Az első: a közösség

Mivel Isten társasági lénynek teremtette az embert, a magány leküzdésének leghatékonyabb fegyvere az, hogy minél többet legyünk baráti körben. Egyetlen barát sem menthet meg ugyan attól, hogy ismét magányosnak érezd magad, de ha olyan emberek vesznek körül, akik törődnek veled, akik értékelik a személyiségedet (nem a tested, nem a képességeid, nem a pénzed, vagy az alkoholtolerancia képességed miatt), akkor ráeszmélhetsz, hogy valójában nem vagy egyedül.

A tudomány is azt támasztja alá, hogy minél több barátod van és minél több emberrel állsz kapcsolatban, annál egészségesebb leszel. Keress csak rá a Google-n a „barátság egészségügyi előnyei” kifejezésre! Brene Brown, az emberi interakció kutatója és szakértője így magyarázza ezt: „Én a kapcsolódást úgy definiálom, mint azt az energiát, amely az emberek között keletkezik akkor, amikor úgy vélik, hogy látják, hallják és értékelik őket; amikor ítélet nélkül adhatnak és kaphatnak; és amikor táplálékot és erőt merítenek másokból.” Ha megosztod az életedet olyan emberekkel, akik szeretnek téged, az segít abban, hogy a saját perspektívádon kívülre láss, és hogy értelme legyen az életednek. Ráadásul erre minden magányos pillanatodban emlékezhetsz.

A második: Isten, aki megérti a magányodat

Néha nehéz felfogni, hogy ha egy olyan Istenben hiszel, akit nem látsz, az hogyan segíthet abban, hogy kevésbé érezd magad magányosnak, mondjuk péntek este. De a Biblia azt mondja, hogy Isten soha nem hagyja el a gyermekeit, és hogy közel van mindazokhoz, akik segítségül hívják az Ő nevét. Isten szeret téged, és kapcsolatot szeretne veled. Azt akarja, hogy jöjj hozzá, amikor magányos vagy!

De nem csupán ennyi, Ő meg is ért téged. Amikor Jézus az élete legszörnyűbb óráit élte át, a keresztre feszítése előtt, a barátai elhagyták, sőt úgy tettek, mintha nem is ismerték volna őt. Jézus tudja jól, milyen magányos dolog embernek lenni. A Biblia azt mondja: „Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.”³ Milyen érzés lenne tudni, hogy a magány legmélyebb pillanatában sem vagy egyedül? Isten, aki teremtett téged, veled van, és soha nem hagy el!

Nem vagy többé kitaszított

A bűn elválasztott minket Istentől, és ez az, ami megakadályozza azt, hogy egy magány nélküli világban éljünk. Nem számít, milyen jó vagy, vagy mennyire igyekszel, ezt az elszakadást soha nem tudod helyrehozni. Isten azonban igen: azért küldte a Fiát, Jézust a földre, hogy helyreállítsa a vele való kapcsolatunkat. A Biblia szerint Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa a megtört szívűeket. Jézus, Isten tökéletes Fia meghalt a bűneidért, hogy megtisztulhass, mint a leprás; nem vagy többé kitaszított vagy elutasított, Isten gyermeke vagy! Tim Keller amerikai lelkipásztor és író így fogalmazta meg, Isten hogyan tekint le ránk: „Az egyetlen szem az univerzumban, amely a mélységig lát, és az égig ér a szeretete.” Isten látja a legrosszabb pillanataidat is, és ugyanúgy szeret, bárhogy is érzed magad; azt akarja, hogy térj hozzá!

Isten azt mondja, hogy a vele való kapcsolat olyan, mint egy barátság. Neki mindig elmondhatjuk az igényeinket, a vágyainkat, a félelmeinket, a küzdelmeinket. És ő irányít minket az életünkben és a döntéseinkben.

Isten mindig velünk van. Azt ígérte, hogy „soha nem hagylak cserben” és „nem hagylak magadra”. „Az alázatosakat igazságosan vezeti, és az ő útjára tanítja az alázatosakat”⁴

Szeretnél kapcsolatba kerülni Istennel, és megengednéd neki, hogy segítsen a magányos pillanataidban? Ezt most megteheted, ha hiszel neki, és befogadod őt az életedbe egy rövid imádságon keresztül, ami egyszerűen Istennel való beszélgetést jelent. Isten ismer téged, ismeri a szívedet, ezért nem annyira a szavak számítanak, mint a hozzáállásod, amellyel kimondod őket. Íme, egy javasolt ima:

Uram Jézus, szeretnélek személyesen megismerni Téged! Köszönöm, hogy meghaltál a kereszten a bűneimért. Kinyitom neked életem ajtaját, és arra kérlek, jöjj be Megváltómként és Uramként! Vedd kezedbe az életem irányítását! Köszönöm, hogy megbocsátottad a bűneimet, és örök életet adtál nekem. Köszönöm, hogy Te mindig velem vagy, és hogy azt ígérted, Te soha nem fogsz elhagyni. Kérlek segíts, hogy érezzem a jelenlétedet! Ámen.

Lábjegyzetek: (1) Példabeszédek könyve 14:10 (2) Prédikátor könyve 2:11 (3) Zsoltárok könyve 34:18 (4) Zsoltárok könyve 25:9