KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Írta: Marilyn Adamson
Sok ember életében a koronavírus terjedése elért egy olyan szintet, hogy már aggasztóvá vált számukra. A vírus egyre több országban jelenik meg, és egyre többen vesztik életüket miatta.
Persze az is lehet, hogy számodra más dolgok okoznak igazi aggodalmat. Napi szinten szembesülünk ugyanis olyan dolgokkal, amelyek mind okot adhatnak a szorongásra és stresszre.
A lista hosszú: terrorizmus, klímaváltozás, rasszizmus, háborúk, kormányzati döntések, szegénység, szexuális zaklatások, emberkereskedelem, természeti katasztrófák, anyagi gondok, betegségek, munkahelyi bizonytalanság, megterhelő kapcsolatok, függőségek, stb.
Még felsorolni is fájdalmas.
Manapság azonban nem csupán azokkal a dolgokkal szembesülünk, amelyek személyesen is érintenek bennünket. Az internet óta kitárult a világ, és tudomásunk lehet a világ legeldugottabb részeinek problémáiról is... a napnak minden percében.
A hírek szalagcímei táplálják a félelmet, az ember pedig ösztönösen arra fordít nagyobb figyelmet, ami aggodalommal tölti el.
Mégis, félelmeinket leginkább olyasvalami okozza, ami nagyon is személyes. Ami „odabent” megy végbe.
Arról a nyomasztó érzésről van szó, amikor rádöbbenünk, hogy nem vagyunk képesek befolyásolni a körülményeinket. Érezzük, hogy nincs hatalmunk az életünkben felbukkanó dolgok felett, és félünk, hogy váratlanul valami olyan történhet velünk, amit képtelenek vagyunk elkerülni vagy megváltoztatni.
Van arra egyáltalán esély, hogy ilyenkor is békességünk és nyugalmunk legyen? A válasz: igen, van.
Ebben a cikkben megoldást szeretnénk kínálni arra nézve, hogyan nézzünk békességgel szembe a koronavírus és más dolgok okozta félelmeinkkel.
Először azonban hadd szóljunk pár szót a gyógyszeres kezelésekről. Ha rendszeresen küzdesz szorongással, és ha a szorongásod depressziót illetve öngyilkos gondolatokat okoz, akkor feltétlenül orvoshoz kell fordulnod. Elképzelhető ugyanis, hogy a szervezetedben felborult a kémiai egyensúly, ami gyógyszeres kezelést igényel.
Ahogy a cukorbetegeknek segít az inzulin, úgy vannak különböző gyógyszerek, melyek abban segítenek, hogy az ember józanabbul és nyugodtabban tudjon szembenézni a félelmeivel. A gyógyszeres kezelések sok esetben nagyon hasznosnak bizonyulnak a szorongással küzdők számára.
Azonban az a tény, hogy az ember képes nyugodtan és racionálisan nézni egy helyzetet, csak része a megoldásnak. Segít ugyan, de valódi békességet nem ad.
Olyan, mint amikor valaki eltöri a lábát, és hogy ne fájjon annyira, nem használja. A pihentetés segít ugyan, de attól még törött lesz az a láb.
Ha arról jönnének hírek, hogy a koronavírus terjedése csökkenőben van, az ugyan csillapítaná a szorongásunkat, de annyi minden marad még, ami miatt aggódhatunk! Az élet tele van nehézségekkel.
Olyan belső, lelki békére van tehát szükségünk, ami tartós, és amiben megpihenhetnek a gondolataink és a szívünk, a nehéz helyzetek és problémák ellenére.
Ateistaként hosszú éveken keresztül kerestem azt a filozófiai irányzatot, ami minden helyzetben megbízhatónak bizonyul. Olyasmire vágytam, amit életem során mindig alkalmazhatok, és ami mindig „beválik”. Tanulmányoztam Sartre, Platón, Szókratész, Dosztojevszkij, Nietzsche, Hume, és még sok más filozófus tanait. Végül arra jutottam, hogy a filozófia nem ad megoldást. A problémáim terhét ugyanis nem vette le rólam egyik sem.
A pszichológia hasonló ezekhez: segíthet ugyan, de a pszichológusok célja leginkább az, hogy megpróbálják az emberrel más szemszögből megláttatni a körülményeket. Nehéz viszont például a koronavírust más szemszögből nézni, miközben emberek ezreit diagnosztizálják vele, és a halálozási ráta is növekszik.
A valódi, minden helyzetben működő békesség megtalálására tett erőfeszítéseim során úgy tűnt, a vallás is csupán egy üres dolog. Én ugyanis nem rituálékra, meditációra, vagy dogmákra vágytam. Ezek mind kívülről jövő mankónak tűntek, mint mondjuk amikor az ember különböző gondolatelterelő gyakorlatokat csinál, hogy a valódi problémáiról elterelje a figyelmet. Csupán pozitív gondolkodásnak látszott, aminek nincs valóságtartalma. Ez pedig a legjobb esetben is pusztán placebo.
Azt tudtam, hogy az életem során nagy valószínűséggel előbb-utóbb jönni fognak igazán nagy nehézségek. Szerettem volna hát, ha van a tarsolyomban egy olyan eszköz, amiben bízhatok, amire támaszkodhatok, bármit hozzon is az élet.
Sokan abban reménykednek, hogy a tudomány megtalálja a koronavírus ellenszerét, illetve a megelőzés módszerét. Ismerve azonban a vírusok természetét, eléggé valószínű, hogy még jó pár évig velünk marad, esetleg mutálódott formában. A tudomány nem mindentudó, és nem mindenható.
Ami engem illet, miközben még mindig a valódi békességet kutattam, megismerkedtem valakivel, akinek az élete nagy hatással volt rám. Ő a beszélgetéseink során sokszor szóba hozta Istent, miközben én magam abban sem voltam biztos, hogy Isten létezik-e egyáltalán.
Isten létezésének valószínűsége egy olyan téma volt számomra, ami nagyon sok kérdést felvetett, nagyon sok személyes kutatást eredményezett, és végső soron igencsak védekező és magyarázkodó álláspontra helyezett. Attól tartottam leginkább, hogy rávesznek arra, hogy olyasmiben higgyek, ami nem igaz.
A rengeteg tudományos tény fényében az a feltételezés, hogy a világ egy véletlen folytán jött volna létre, abszurdnak tűnt.
Végül megszólítottam Istent. Behívtam az életembe, hogy onnantól kezdve része legyen neki, és elkezdődjön közöttünk egy kapcsolat.
Rájöttem, hogy mennyire igaz az, hogy „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, biztos segítség a nyomorúságban.”1
Az, hogy tudjuk, Isten létezik és törődik velünk, alapvetően befolyásolja, mennyire vagyunk képesek megőrizni a békességünket mindenféle körülmények közepette. Ezt hadd fejtsem ki bővebben.
Képzeljünk el egy nyolcéves kisfiút, akit minden nap zaklatnak az osztálytársai. Elveszik az uzsonnáját, lökdösik, kigúnyolják. Megpróbál beszélni a csúfolódókkal, de hiába. Megpróbálja elkerülni őket, de nem sikerül. Megpróbál beszélni a tanárával is, de ez sem segít igazán.
Egy napon aztán egy idősebb srác az iskolából (aki sokkal nagyobb, mint a zaklatók) közbelép, és közli a csúfolódókkal, hogy ettől a perctől kezdve vége a kisfiú terrorizálásának. Ő pedig végre megnyugodhat. A zaklató természetesen továbbra is ott van, a kisfiú azonban elengedheti magát, mert tudja, hogy valaki, aki nagyobb nála, a gondját viseli.
Számunkra is elérhető az ilyen segítség: Isten nagyobb, mint bármelyik probléma, ami bennünket érhet, beleértve a most terjedő vírust. Ő alkotott bennünket, és szeretné a gondunkat viselni.
Az élet nehézségei közepette Jézus ezt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”2
Ő az az Isten, aki a világmindenséget teremtette, aki a galaxisokat és a bolygókat megalkotta, valamint a több milliárdnyi életformát, egy csodálatosan összetett ökoszisztémát, és az emberi életet létrehozta. „Számára semmi sem túl nehéz.”3 Arra hív bennünket, hogy hozzá forduljunk segítségért. Jézus rendszeresen úgy beszél Istenről, mint mennybéli Atyánkról, aki szeret bennünket.
Egy jó apa pedig védelmez, gondoskodik, tanít, szeret, törődik, és áldozatot hoz a gyermekeiért. Arra törekszik, hogy mindig biztosítsa őket a szeretetéről.
Ha olyan szülők, vagy olyan apa mellett nőttél fel, akitől nem tapasztaltál ilyesfajta szeretetet, akkor az „apa” szó lehet, hogy nem túl pozitív számodra. Sőt, sok ember életében éppen a szülőkkel való kapcsolatukban gyökerezik a szorongás, a biztonságérzet hiánya és a félelmek. Lehet, hogy kihasználtak, bántalmaztak, semmibe vettek vagy elhagytak.
Az ilyen tapasztalatok összezavarhatják az ember világról, önmagáról és másokról alkotott képét. Az Istennel való kapcsolat azonban lehetőséget ad arra, hogy tiszta lappal új életet kezdjünk. Jézus ezt úgy nevezte, hogy újjászületés. Az élet más lesz, új lesz, amikor az ember elkezdi az Istennel való kapcsolatát.
A koronavírussal kapcsolatos legnagyobb félelmünk talán az, hogy egyedül kell átmennünk rajta, és hogy nem lesz meg sem a fizikai, sem az érzelmi erőnk ahhoz, hogy szembenézzünk vele, akár mi magunk vagyunk az érintettek, akár valaki, akit szeretünk.
Ez egyébként igaz minden olyasmire, amitől félünk. Az a kérdés motoszkál bennünk, hogy „vajon képes leszek-e?”
Isten, aki teremtett, mindent tud rólad. Ismeri a hátteredet, mindent, ami valaha történt veled. Mindent, amit eddig elértél, és az álmaidat is (vagy azok hiányát). Ismeri a fájdalmaidat. A jövődet és a kapcsolataidat. Mindent tud rólad. Jézus azt mondja, hogy a legkisebb, legjelentéktelenebb dologgal is tisztában van veled kapcsolatban. „Számon tartja minden hajszáladat.”4
„Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat... Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram.”5
Isten mindent tud rólad. A legállandóbb és legbiztonságos kapcsolat, ami ezen a földön létezhet, az a szerető Istennel való kapcsolat.
Isten terve soha nem az volt, hogy egyedül menjünk végig az életünkön. Ő egy újfajta életet kínál nekünk, amelynek során vezetni szeretne bennünket. Nem vagyunk arra kárhoztatva, hogy egyedül, bizonytalanul botorkáljunk a sötétben.
Jézus azt mondja: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”6
Arra is lehetőséget kapunk, hogy „Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”7 Nincs olyan probléma a világon, beleértve egy fenyegető vírusfertőzést, amivel egyedül kellene szembe néznünk. Minden szükségletünket elé vihetjük, ő pedig majd szeretettel és bölcsen reagál a kéréseinkre, pont mint egy szerető édesapa tenné. Ez nem jelenti azt, hogy nem fognak bennünket fájdalmas élmények érni. Egy szerető apa ugyanis nem feltétlenül akadályozza meg gyermeke életében a küzdelmeket, bukásokat és csalódásokat.
A lényeg tehát, hogy Isten képes arra, hogy gondunkat viselje, és szeretne is törődni velünk.
Megszámolni sem tudnám, hányszor láttam Istent imádságokat megválaszolni. És persze vannak olyan dolgok, is, amiért imádkoztam ugyan, de még nem érkezett válasz. Tudom viszont ebben az esetben is, hogy Isten a „nagy képet” látja, és jobban tudja, mikor jön el a megfelelő ideje valaminek. Ezt ígéri: „...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik…”8
Amikor életem egy-egy pontján fontos döntést kellett hoznom, és iránymutatásra volt szükségem, akkor Isten mindig segített... nagyon világosan.
Előfordult, hogy egy helyzetben elbizonytalanodtam, vagy frusztrált lettem, ő pedig kedvesen helyretett, ha valamit rosszul láttam, és megmutatta a Bibliából, hogy ő hogyan látja a dolgokat.
Amikor Isten útmutatását követve úgy éreztem, hogy ismét biztos talaj van a lábam alatt, akkor a szívem is megnyugodott.
Életem bizonytalan területein Isten szeretete megerősített és felszabadított, és olyan fajta szeretetet adott a szívembe az emberek felé, amilyenre önmagamtól nem lennék képes.
Ilyen tehát az Istennel való kapcsolat, és ezt Isten mindenki számára felajánlja. A Biblia úgy beszél Istenről, mint csodálatos tanácsadóról, örökkévaló atyáról, a békesség fejedelméről, mindenható Istenről. És valóban, ő ezek mindegyike.
Nagyon fontos ugyanakkor tisztában lennünk azzal, hogy az Istennel való kapcsolat nem azt jelenti, hogy az életben nem lesznek nehézségeink.
Az én életemben is volt egy olyan esemény, amikor úgy éreztem, tehetetlen vagyok, és nem tudom megakadályozni, ami történni fog. Négy hónapos terhes voltam, amikor az orvosok közölték, hogy valami nincs rendben a babával. Ismertem Istent annyira, hogy tudjam, ezt a helyzetet is rábízhatom, bármi legyen is a vége.
A gyermekünk végül halva született.
És bár nagyon megviselt bennünket a dolog és szomorúak voltunk, nem küzdöttem emiatt keserűséggel, haraggal vagy szorongással.
Felfedeztem viszont a szívemben valamit, ami igencsak váratlanul ért: gyermekünk halála után elkezdtem félni attól, hogy a férjem is meghalhat. Imádkoztam és arra kértem Istent, hogy csináljon valamit ezzel a félelmemmel, és segítsen helyesen látnom ezt a helyzetet.
A válaszra nem kellett sokat várnom, Isten az egyik bibliai zsoltárhoz vezetett:
„Ha az Urat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, nem érhet téged veszedelem…”9
Tudtam, hogy Isten nem azt ígéri, hogy senkim nem halhat meg. Isten nem tesz ilyen ígéretet. Azt azonban igen, hogy amennyiben ő az én oltalmam, akiben bízom, akkor még ha meghalna is a férjem, Isten nem engedné, hogy ez „veszedelmet” hozzon az életembe. Vagyis Isten nem engedné, hogy ez legyőzzön engem, ártson nekem vagy tönkre tegyen. Egy ilyen esemény után is rendben lennék.
„Nem érhet téged veszedelem.” Vagyis Isten meghúzza a határokat. Ha benne bízunk, akkor másképpen is végig mehetünk a nehéz helyzeteken - úgy, hogy közben békességünk van.
Jézus ezt mondja: „A világon megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”10
És ezt is mondja: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”11
Vajon pusztán vágyálom lenne mindez? Nem, nem az. Nézzünk meg csupán néhány tényt arról, hogy Isten mire képes:
A Föld jelenleg is is mintegy 1600 km/órás sebességgel forog. Mi azonban teljes nyugalmat tapasztalunk, és élvezhetjük a mozdulatlanságot, és azokat a csodálatos napfelkeltéket és napnyugtákat, amiket ez a forgás eredményez.
A Föld ezen kívül a Nap körül is kering, kb. 108.000 km/órás sebességgel. De még ekkora sebesség mellett is megtartja az optimális, tökéletes távolságot: se túl közel, se túl távol nem kerül hozzá.
Ahogy Isten ismeri a több milliárdnyi galaxist, úgy pontosan tud minden nagy és kis dolgot a te életedről is. És szeret téged.
Isten szeret bennünket, nem azért, mert akár te vagy én megérdemelnénk, hanem mert az ő természetének része a szeretet, és az, hogy gondoskodjon mindazokról, akik bíznak benne.
Isten azt mondja: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.”12
„Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”13
Jézus ezt mondja: „...az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”14 Isten nagyobb minden problémánál, ami valaha érhet bennünket.
A valódi szabadságot a koronavírustól (és minden egyéb komoly problémától) való félelemtől az fogja adni, ha tudjuk hogy Isten képes kézben tartani a dolgokat, törődik velünk, és mindig a mi javunkra cselekszik.
Ahhoz, hogy Istent így megismerje valaki, elengedhetetlen, hogy kapcsolatban legyen vele.
Ha érdekel, hogy hogyan lehet elkezdeni az Istennel való kapcsolatot, és ezáltal megtapasztalnod az ő irántad való szeretetét, itt találsz erről információt: Isten személyes megismerése.
| ► | Hogyan lehet megismerni Istent… |
| ► | Van egy kérdésem vagy megjegyzésem… |
Lábjegyzetek: (1) Zsoltárok könyve 46:1 (2) Máté evangéliuma 11:28 (3) Jeremiás könyve 32:17 (4) Lukács evangéliuma 12:7 (5) Zsoltárok könyve 139:1-4 (6) János evangéliuma 8:12 (7) Péter első levele 5:7 (8) Rómaiakhoz írt levél 8:28 (9) Zsoltárok könyve 91:9,10 (10) János evangéliuma 16:33 (11) Filippibeliekhez írt levél 4:4-7 (12) Ézsaiás könyve 41:10 (13) Ézsaiás könyve 40:28-31 (14) János evangéliuma 14:27
