KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Dennis Rainey írása
Egyszer valaki a következőt mondta a házasságról:
„Mintha távcsővel fürkészném a sivatagot. Bármerre nézek, a pusztulás különböző fázisaiban lévő testeket látok szétszórva haldokolni. Válás, elhidegülés, durva és torz kapcsolatok, a pusztulás minden formája. Ezek után kérdem én: Miért akarjak belevágni ebbe az egészbe?”
Sok diák teszi fel ma ugyanezt a kérdést. Bár mélyen belül vágynak egy élethosszig tartó kapcsolat biztonságára és örömeire, mégis félnek magától a házasságtól. Egy újdonsült menyasszony nyilatkozta egyszer a Newsweek-ben: „Miután közelről végignéztem a szüleim házasságának a széthullását, fogalmam sem volt, hogy vajon hogyan tudok majd én összetartani egyet?”1
Egyetlen generáció sem látta több család szétesését, mint a most házasulandó korba lépők. Az Egyesült Államokban pl. minden évben egymillió gyerek nézi végig a családja felbomlását2.
Sok diák kerül olyan helyzetbe, mint például
Mary, aki egy délután az iskolából arra ment haza, hogy az apukája épp egy bőrönddel lép ki az ajtón. Éppen akkor hagyta ott a családját. „Visszajövök, hogy találkozzunk, kicsim.” – mondta, adott egy puszit a fejére és elment. Mary akkor látta utoljára.
Robert szülei ötéves korában váltak el. Az édesanyja azóta három másik férfihoz ment hozzá, és rengeteget iszik. Az egyik mostohaapja nagyon megverte, mert Robert kilötyögtette a kólát a kocsiban.
Carrie szülei ugyen még együtt vannak, de jól menő karrierjük a legfontosabb a számukra. Sosem voltak ott például Carrie gimnáziumi koncertjein. Most, hogy továbbtanul és már elköltözött otthonról, alig beszélnek egymással. A család e-mailben vagy üzenetrögzítőn keresztül kommunikál.
Philip elsős középiskolásként egy nap a szülei veszekedésének hangjára ébredt. Aztán egy csattanást és egy sikolyt hallott. Az anyját a konyhában találta, véresen: egy kés sebezte meg. Philip kihívta a rendőrséget, akik letartóztatták a saját apját. Ő, az anyja és két húga egy otthonba mentek lakni. Nem tudja, hogy az apja most hol él.
Elképzelhető, hogy te is ismersz olyan embereket, mint Mary, Robert, Carrie vagy Philip. Sőt, talán te is átmentél hasonló dolgokon, esetleg még rosszabbakon. Lehet, hogy gyerekként az otthonod tele volt vitákkal, nyugtalansággal és ellenségeskedéssel. Ezért aztán nagy kérdés számodra, hogy egyáltalán van-e értelme megházasodni. Nem akarod egy fájdalommal és csalódásokkal teli kapcsolatban végezni, megrázkódtatásokat okozva a saját gyerekeidnek. Mélyen belül tetszik a gondolat, hogy megoszd az életedet egy olyan valakivel, aki szeret téged. De ha belegondolsz, a házasság elég ijesztően hangzik. Talán azt kérded magadtól, „Vajon túl tudok-e lépni valaha azokon a sérüléseken, amiket a családom okozott nekem? Lehet-e valaha boldog és egészséges az én házasságom?”
A válasz egyértelműen igen.
Sokáig egy családokat segítő szervezetnél dolgoztam, és reménytelennek tűnő házasságok ezreit láttam helyreállni. Istennek megvannak a maga módszerei, hogy boldog és beteljesedett kapcsolatokat adjon megtört embereknek. Lehetőleg előbb, mint később...
Az összes bajjal és fájdalommal együtt vajon miért akarnak az emberek még mindig megházasodni? Bármilyen „rossz sajtója” is van a házasságnak mostanában, még mindig nagyon népszerű dolog az oltár elé állni. Egy felmérés szerint az egyetemisták 96%-a vagy meg akar házasodni, vagy már most is házas. Kilencvenhét százalékuk egyetértett a következő kijelentéssel: „A boldogsághoz elengedhetetlenek a szoros családi kapcsolatok.”3
Tehát annak ellenére, hogy tizennyolc év felett minden negyedik amerikai elvált,4 a jó és tartós házasság esélye miatt mégis majdnem mindenki szeretne próbát tenni. De vajon miért ilyen vonzó a házasság?
Senki nem akar egyedül lenni. Bár nagy ügyet csinálunk abból, hogy mi a „magunk urai vagyunk”, és ragaszkodunk a minket megillető jogokhoz, ennek ellenére mindannyian vágyunk egy intim kapcsolat melegségére és biztonságára. Mondhatom, hogy „magányra vágyom”, vagy „nagyobb térre van szükségem”, de még nagyobb szükségem van arra, hogy „megosszak egy kis teret” egy olyan valakivel, aki szeret.
Ráadásul – bár a szexuális vonzódás fontos része a közelség iránti igényünknek –, a szoros kapcsolat iránti vágyunk nem csak a szexről szól. A vágy, hogy valaki ismerjen és megbecsüljön minket, hozzátartozik ahhoz, ahogyan alapvetően tervezve lettünk.
De akkor miért van az, hogy annak ellenére, hogy személyes vágyunk és szükségletünk is közel lenni valakihez, mégis oly sok kapcsolat végződik válással, haraggal és csalódással? Nos, sok házasságban, ahol a párok erős és tartós köteléket akarnak, az alapot kizárólag az érzelmek jelentik. A legtöbb kapcsolatban azonban a szeretet és az elfogadás csak addig tart, amíg a másik személy teljesít bizonyos elvárásokat. Amíg az érzelmek megvannak, a férj illetve a feleség élvezi a másik társaságát, elnézi zavaró vagy idegesítő tulajdonságait, kommunikál vele és vonzódik hozzá.
De amikor az érzelmek kihűlnek, az egyik – esetleg mindkét – fél azt tapasztalja, hogy nincsenek meg sem a tartalékai, sem pedig a képességei, hogy egy nyilvánvalóan tökéletlen embert szeressen. Egymás szükségleteit nem töltik be többé. Ez fájdalmat okoz, ami a másikban védekezést vált ki, ami elfojtja a pozitív kommunikációt, ami felerősíti a félreértéseket, amik konfliktusokat provokálnak, amik pedig dühöt, keserűséget és még több fájdalmat okoznak. Ha ezt az ördögi kört nem törjük meg, nem bocsátunk meg, és nem békülünk ki egymással, egy idő után képtelenek leszünk egymást szeretni.
Ez a mintázat – ami a kapcsolatok többségében előfordul – elkerülhető mindaddig, amíg az önzőséghez vezető kemény témák elő nem jönnek. De előbb-utóbb beüt a valóság. A párok a legjobb szándékuk ellenére végső soron rádöbbennek, hogy két különálló ember összes szükségletével nem lehet mindig egyszerre törődni.
Ahhoz, hogy egy kapcsolat működjön, csapatmunkára van szükség, és mindkét félnek fel kell adnia sok kívánságát. Önfeláldozásnak kell az önzés helyébe lépnie. Néha ez az egyik házasfélnek jobban megy, de idővel elfogy a türelme. Az önfeláldozás nem természetes, az önzés viszont igen. Miért van ez így?
Ha olyan világban élnénk, ahol az emberek tökéletesek, akkor a házasságok békében zakatolnának előre, pont úgy, ahogy Isten a házasságot eredetileg tervezte. De nem tökéletes világban élünk. Valójában mindannyiunkban jelen van az önző, „bűnös” természetünk. Hogy mi a bűn? Gyakran úgy döntünk, hogy rossz dolgokat tesszük a jók helyett. Lehetünk önzőek, gonoszak, bántóak, keserűek, arrogánsak vagy haragtartók, stb. Nem csoda, hogy a férjek és a feleségek annyit küzdenek azért, hogy jól kijöjjenek egymással.
Egy kapcsolatban az „ide-vele-amit-akarok” hozzáállás megöli a szükséges együttműködési hajlandóságot. A házasság elindul a lejtőn, és addig megy tovább, amíg eltűnik belőle minden intimitás, és végül lassan felmorzsolódik.
Lássuk be, többre van szükségünk. Egy olyan belső erőre, ami képessé tesz minket úgy szeretni egy másik embert, ahogy kell, ha esélyt akarunk adni a házasságunknak.
Az önző és bűnös viselkedés nem csak a házastársunktól választ el, hanem Istentől is, aki a legnagyobb segítségünk lehetne. Mint a házasság Kitalálója és Megteremtője, Ő tudja a legjobban, hogy hogyan működik egy kapcsolat. Azt szeretné, hogy először legyen vele kapcsolatunk, és aztán forduljunk hozzá útmutatásért.
Isten nem csak a mindennapokban előkerülő problémákban és kihívásokban segít, hanem gyógyulást is ajánl a korábban összeszedett sebeinkre és sérüléseinkre. Például teljes bocsánatot és megtisztulást ajánl a régebbi rossz döntéseinkből. Isten szeret minket, és azt akarja, hogy élvezzük annak az előnyeit, hogy a gyermekei vagyunk, beleértve a segítségét a házasságunkban.
Hadd illusztráljam ezt egy történet két változatával! Az első változatban a pár (legyen a nevük John és Lisa) semmilyen beleszólást nem enged Istennek a döntéseibe. A „B verzióban” John és Lisa nem csak egymással, hanem Jézus Krisztussal is kapcsolatban vannak.
Szombat reggel John golfozni akar a haverjaival. Kiugrik az ágyból, és szól Lisának, hogy elmegy, és csak délután négy körül jön vissza. Lisa viszont panaszkodik: „Azt ígérted, hogy elmegyünk ma piknikezni!”
„Sosem mondtam ilyet,” – válaszol John ingerülten – „Egyébként nem golfoztam vagy két hete, és ma gyönyörű idő van. Már megyek is.” Kifelé menet bevágja az ajtót.
Lisa úgy érzi, semmibe veszik. Sírva fakad, mérgesen toporzékol a lakásban és párnákat vág a kanapéhoz.
„Majd meglátod, te szemét!” -kiabál. Felhívja egy barátnőjét, és megbeszélik, hogy elmennek ebédelni és shoppingolni. A plázában Lisa elkölt egy rakás pénzt ruhákra. Bár néhány dolgot tényleg vennie kellett, egy-két „extrától” biztos, hogy John idegbajt fog kapni. Nagyjából ki is meríti a hitelkártyájukat.
Közben John lassan befejezi a golfot, és beül egy italra a golfklub bárjába a haverokkal. Hamar kettő lesz az egy italból, és Johnnak feltűnik, milyen csinos a pincérnő. Amikor kiviszi a harmadik italt, John súg valamit a fülébe. A nő látszólag dühösen reagál, de a mosolya elárulja, hogy a férfi azért kapott pár jó pontot is. Amikor visszajön, John észreveszi a telefonszámát a szalvétán az itala alatt. A zsebébe gyűri a papírt.
Ötre ér haza, kicsit bizonytalanul járva. Lisa tévét néz, méghozzá jó hangosan. Johnnak feltűnik egy halom szatyor a kanapén. Mérgesen kikapcsolja a TV-t, és rákérdez a tartalmukra. Lisa szitkozódva bemegy a hálószobába, és becsapja az ajtót maga mögött. Késő estig veszekszenek, végül John a vendégszobában alszik.
Szombat reggel John golfozni akar a haverjaival. Kiugrik az ágyból, és szól Lisának, hogy elmegy, és csak délután négy körül jön vissza. Lisa meglepetten annyit mond: „Azt hittem, ma piknikezni megyünk!”
„Majd elmegyünk holnap!” - válaszol John ingerülten. „Egyébként sem golfoztam vagy két hete, és ma gyönyörű idő van. Már megyek is.” Kifelé menet bevágja az ajtót.
Lisa úgy érzi, semmibe veszik. Sírva fakad, mérgesen toporzékol a lakásban és párnákat vág a kanapéhoz.
„Te szemét!” - kiabál, és azt kívánja, bárcsak John arcába vághatná, hogy mit gondol róla.
Végül úgy dönt, hogy sétál egyet. Mire átér a parkon, lenyugszik, és egy idő után elkezd imádkozni: „Drága Jézus, nagyon mérges vagyok Johnra! Szerintem nagyon önzően viselkedik. Kérlek, segíts, hogy én ne legyek önző, és ne veszítsem el az uralmat a haragom felett!”
Lisa felhívja a barátnőjét, és elmennek egy korai ebédre illetve shoppingolni. A plázában vesz pár új cuccot.
Közben John lassan a meccs felénél jár, és beül egy italra a haverokkal. Johnnak feltűnik, milyen szép a lány a pult mögött. Reggel még azt gondolta, Lisa elég nyafogós volt, és rászállt; ok nélkül akarta elvonni őt egy jó bulitól a haverjaival. De most bűntudata van, amiért így bánt vele. Nem érzi jól magát.
Szól a többieknek: „Mára ennyi, fiúk. Megyek haza. Lisával is töltenem kell egy kis időt.” A többiek ugratják, de kitart a döntése mellett.
Amikor Lisa délután egy körül hazaér, meglepve látja, hogy John ott ül a konyhaasztalnál. Észreveszi, hogy a piknikkosár kint van, félig megrakva enni- és innivalóval.
„Hogyhogy ilyen korán hazajöttél?” – kérdi, még mindig némi sértődöttséggel a hangjában.
„Sajnálom, hogy így viselkedtem reggel. Golfozni akartam és nem érdekelt, hogy te mit szeretnél. Azt hiszem, kissé önző voltam. Megbocsátasz?”
Lisa az ajkába harap. Még mindig megbántva érzi magát, de úgy tűnik, John tényleg sajnálja. És szinte hihetetlen, hogy előbb hagyta abba a golfot. „Igen, megbocsátok.”-válaszol halkan.
Amikor összeölelkeznek, John azt mondja, hogy „Mi lenne, ha előlröl kezdenénk a napot? Korábban jöttem haza, arra gondoltam, hogy még mindig lehet idő arra a piknikre. Van kedved elmenni?”
Lisa ellenáll a kísértésnek, hogy egy ajakbiggyesztéssel megfizessen Johnnak. Helyette mosolyog és bólint.
Lisa és John napja is fordulatot vesz. Mindkettejükből elszáll a harag. A kapcsolatuk friss, mint a föld egy tavaszi zápor után. Jézus mindkettejük életében munkálkodott: először azzal, hogy példát mutatott nekik, hogy hogyan éljenek, azután azzal, hogy erőt adott nekik megtagadni magukat, és megbocsátani. Ez két olyan lépés, ami elengedhetetlen a szeretethez, de folyamatosan és hitelesen nagyon nehezen kivitelezhető segítség nélkül.
Persze ez a két változat csak felületes képet ad egy jóval bonyolultabb személyes kapcsolatról, de megmutatják, hogy milyen sokat jelent Isten jelenléte a férj és a feleség életében. A keresztény hit valójában nem elvek és szabályok gyűjteménye, hanem egy életforma, egyfajta folyamatos összeköttetés Istennel, akitől erőt és útmutatást kapunk, hogy olyan életet éljünk, amilyennek Ő az életet teremtette.
Isten egészen világos a Bibliában a válás eltörléséről, arról, hogy alázattal tekintsünk a másik igényeire is a sajátjaink előtt, arról, hogy őszinték legyünk egymással, arról, hogy kerüljük a szexuális erkölcstelenséget és sok más dologról is. De attól, hogy megmondják, mit tegyünk, még nem biztos, hogy meg is akarjuk tenni. Az Ő útmutatása sokszor különbözik attól, amit érzésünk szerint tennénk (például, hogy elmondjuk az igazat feleségünknek/férjünknek olyankor, amikor a hazugság nagyon hasznosnak tűnik). De a párok újra és újra rádöbbennek, milyen bölcs Isten, milyen okos dolog bízni benne és követni a tervrajzát a kapcsolatok építésekor.
Például Isten még mindig fenntartja, hogy a házasságnak meg kell előznie a szexuális együttlétet. A mi kultúránkban a diákok 64%-a mégis egyetért a következő kijelentéssel: „Jó ötlet élettársként együtt élni, mielőtt megházasodnánk.”5 Sokan ezek közül a diákok közül látták a szüleik házasságának szétesését, és úgy érvelnek, hogy a kapcsolat „kipróbálása” jó ötletnek tűnik.
Akkor miért helyezi Isten a házasságot a szexualitás elé? Mert szeretné, ha tartós, megelégítő intimitást tapasztalnánk. Hogyan érezheti magát két ember eléggé biztonságban ahhoz, hogy teljesen sebezhetővé váljon –ami a mély intimitás kelléke – egy olyan környezetben, amiben bármelyik fél kiszállhat, amikor csak akar? Kutatások kimutatták, hogy a válási arány igazából magasabb azoknál, akik együtt élnek a házasság előtt6. Isten bölcsessége tévedhetetlen, mindig pontos. És Isten útmutatásai mindig gondoskodó, féltő szeretetéből adódnak.
De Isten nem csak egy házassági tanácsadó akar lenni, aki tippeket osztogat az életünkhöz. Azt szeretné, hogy ismerjük, kapcsolatba legyünk vele, bízzunk benne. Azt mondja, először az Ő feltétlen, kitartó szeretetét kell tapasztalnunk ahhoz, hogy kitartóan szeressünk valakit.
Isten a szeretetétől vezérelve tett értünk valami különlegeset. Beszéltünk arról, hogy az önzés miként választ el minket egymástól és különösen Istentől, aki szent és tökéletes. A Biblia szerint „a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől”7. Nem tudunk annyi jócselekedetet vagy erőfeszítést tenni, amennyivel el lehetne törölni a bűnünket Isten szemében. Ráadásul büntetés is jár a bűnünkért… halál. Ez örök távolságot jelent Istentől, még a földi életünk után is. És semmit sem tehetünk, hogy ezt helyrehozzuk. Az Ő mércéje a tökéletesség és ehhez nem érünk fel. Ugyanakkor Isten igazságossága mellé hatalmas szeretet társul – ezt abban a megoldásban mutatta ki, amit nekünk biztosított.
Jézus Krisztus, aki Isten emberi formában, eljött, hogy kifizesse a halálbüntetést a bűneinkért. Jézus azért is jött, hogy Isten útjaira tanítson minket és hogy tartalmas életünk legyen. De azt mondta, hogy elsősorban azért jött el emberként, hogy meghaljon helyettünk. Teljesen kifizette az összes bűnt –az enyéimet, a tieidet az egész világét- a kereszten lógva (egy római kivégzési mód), hogy mi megbocsátást nyerjünk. Miután három napra eltemették, Jézus testileg visszatért az életbe. Sok szemtanú lépett fel, hogy beszéljen a világnak róla és az életről, amit ajánl nekünk.
Nem nekünk kell Isten elfogadásáért megdolgozni. Ő ingyenes ajándékként kínál nekünk kapcsolatot magával. A mi döntésünk, hogy el akarjuk-e fogadni a megbocsátását és kapcsolatot kezdeni vele. Jézus azt mondta, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”8 Ő be akar lépni az életünkbe, de megintcsak, ez egy egyéni döntés, amit meg kell hoznunk. Ha a házasság egy jelentős döntés, ez még inkább. Akarsz-e egy örök kapcsolatot Istennel és hagyni, hogy hatással legyen az életedre? Akarod-e, hogy a bölcsessége vezessen, és az ereje támogasson?
Ha igen, akkor hívd az életedbe már most. Ahogy egy pár sem házas, amíg meg nem teszi azt a nyilvános kijelentést, hogy „Fogadom”, úgy az Istennel való kapcsolat is egy felismerhető akarati cselekmény. Jézus azt mondta: „Íme, az ajtó [a szíved ajtaja] előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.”9 A Biblia szerint „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.”10
Szeretnéd megismerni Isten irántad való szeretetét és a szívedbe hívni? A következő egy lehetséges módja annak, hogy kifejezd ezt neki: „Úr Jézus, látni akarlak az életemben. Azt akarom, hogy vezess, és bocsásd meg nekem minden vétkemet. Köszönöm, hogy megfizettél a bűneimért a kereszten. Most azt kérem, hogy gyere be az életembe. Köszönöm, hogy megígérted, hogy bejössz, ha kinyitom az ajtót, ahogy éppen most teszem. Köszönöm, hogy mostantól elkezdhetlek tényleg megismerni. Ámen.”
Ha ezt őszintén imádkoztad, kapcsolatot kezdtél Istennel. Milyen hatással lehet ez a házassági gondjaidra? Lehet szeretetteljes házasságod. Mint minden férj és feleség, sok hibát követsz majd el, és néha óriási erőfeszítést kell majd kifejtened, hogy jó házasságod legyen. De, amint Rá támaszkodsz, Isten megadja neked az erőt és éleslátást, hogy önzetlenül és megbocsátóan szeresd a társadat és tartós házasságban élj.
| ► | Behívtam Jézust az életembe (Fontos információk következnek)… |
| ► | Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent… |
| ► | Kérdésem van… |
Dennis Rainey a FamilyLife, a Campus Crusade for Christ (a FÉK nemzetközi szervezete) egyik részlegének az igazgatója. A „FamilyLife Today” rádiőműsor szerzője és műsorvezetője. Feleségével, Barbarával hat gyermekük van.
Lábjegyzetek: (1) Kendall Hamilton and Pat Wingert, "Down the Aisle," Newsweek, 20 July 1998, p. 54. (2) John J. DiIulio, Jr., "Deadly Divorce," National Review, 7 April 97. (3) "Generation 2001: A Survey of the First College Graduating Class of the New Millennium," készítette 1997-1998 –ben Louis Harris és az Associates for Northwestern Mutual Life Insurance Company, 720 E. Wisconsin Ave., Milwaukee, WI 53202, pp. 8, 11. (4) DiIulio, Jr., "Deadly Divorce." (5) Generation 2001: A Survey, p. 11. (6) Shervert H. Frazier, Psychotrends (New York: Simon & Schuster, 1994), p. 106 (7) Ézsaiás 59,2 (8) János 14,6 (9) Jelenések 3:20 (10) János 1:12
