KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Anonim írás
A mondás úgy tartja „Jobb a más kárán tanulni, mint a magadén.” Erről szól ez a cikk. Meg szeretnék osztani veled néhány dolgot a lányokról és a kapcsolatokról, amit megtanultam – a saját káromon. Konkrétan leírtam tíz okot, hogy mostanra miért döntöttem úgy, várok a szexszel a házasságig.
Emlékszem egy olyan az élményre az egyetemi évekből, amit „szerelmi másnaposság”-ként írtam le. Miután együtt voltam egy lánnyal, másnap reggel mindig valami ürességet éreztem. Ezt persze nem túl gyakran mutatják a filmekben, pedig sokszor előfordul. Utána ürességet, sőt, megbánást éreztem.
A „szerelmi másnaposság” különös jelenség volt számomra. Főleg azért, mert a diákéveim alatt a szex volt az „istenem.” Férfiként erről gondolkodtam reggel, délben és este. Így azt gondolnánk, a szex teljes megelégedést adott – végülis ez volt az „istenemnek” való hódolás megkoronázása. És mégis gyakran elmaradt utána az elégedettség érzése.
Neked volt ilyen tapasztalatod? Átéltél már „szerelmi másnaposságot”? Ha igen, akkor meg kellene állnod egy pillanatra és feltenni a kérdést: miért van ez? Miért van az, hogy a szex olyan fontos nekem, és mégis csak ürességet hagy maga mögött?
Emlékszem, mennyire összezavart ez az üresség. Végül arra jutottam, hogy több szexre van szükségem, ennyi az egész. (Gyakran gondolkodunk így olyan dolgokról, amiktől várjuk a megelégedést, de nem kapjuk meg. Például megszerzünk egy autót, amire „mindig vágytunk”, de idővel az már csak „elmegy”. És ahelyett, hogy beismernénk, hogy az autó nem képes nekünk megelégedést nyújtani, azt gondoljuk, hogy szimplán nem az volt a megfelelő autó. Egy másik majd tartós elégedettséget ad.)
De az üresség megmaradt. Így végül arra a következtetésre jutottam, hogy a házasság előtti szex nem is olyan nagy szám, mint mondják. Túl nagy feneket kerítenek neki. Nem olyan, ahogy a filmek beállítják. Ha olyan lenne, teljes megelégedést nyújtana. Nem lenne ott az „üresség”érzése.
Rájöttem, hogy a lányok gyakran nem teljesen értik, mi a helyzet, ha a szexről van szó. Az egész dologról teljesen másképp gondolkodnak, mint egy fiú. Egy lány gyakran azzal igazolja a szexet, hogy „Hiszen szeretem őt,” még ha nem is akar lefeküdni vele. Miért van ez? Azt mondják „a lányok a szexet használják fel, hogy megkapják a szerelmet; a fiúk a szerelmet használják fel, hogy megkapják a szexet.”
A következőképp történhet ez: egy lány elképzeli, hogy egy nap valaki feleségül veszi; a fiú elképzel mindent, amit a lánnyal tenni akar, hogy aztán mehessen a haverjainak mesélni róla. És noha van valami a lányban, ami azt súgja, ez a helyes és a fiúban is van valami, ami az ellenkezőjét súgja, a fiú mégis megteszi. Miért? Egyértelmű, a fizikai örömért, de szerintem van még egy ok: ettől érzi magát férfinak. És épp ez a legironikusabb az egészben, hogy ugyan mi a férfias egy nő megtévesztésében?
Az egyik dolog, amire rájöttem, hogy ha megbecsülsz egy nőt, akkor saját magadat becsülöd meg. Miért? Mert egy nap utolér a megbánás, és az sokkal tovább fog tartani, mint az öröm. A Rob Roy című filmben mondja a főszereplő, hogy „a tisztelet olyan ajándék, amit egy férfi saját magénak ad.” Ha tisztelsz egy nőt és azt teszed, amiről a szívedben tudod, hogy helyes (és ami neki is a legjobb), akkor saját magadat tiszteled, és így biztos lehetsz benne, hogy nem kell majd megbánást hordoznod.
A következőt értem ez alatt: a legtöbb lány, akivel együtt voltam, most valaki másnak a felesége. Ha annak az illetőnek a helyébe képzelem magam, azt kívánom, bár ne tettem volna, amit tettem. Legszívesebben fejbe vágnám magam miatta.
És azt még nem is mondtam, hogy ha majd megházasodok, nekem se fog tetszeni, hogy más is lefeküdt a feleségemmel. Mi a helyzet veled? Mit szólnál, ha valaki más is együtt lenne a feleségeddel? Ha van barátnőd és így érzel, gondolj bele, mennyivel erősebb lesz egyszer ez az érzés a feleségeddel kapcsolatban.
Még egy lépéssel tovább is vihető mindez. Az a lány valakinek a lánya. Mi lenne, ha az én lányom lenne? Vagy a húgom? Mit szólnék, ha egy magamfajta srác kihasználná? Most már más szemszögből nézem a lányokat. Ők valaki más jövőbeli feleségei, valakinek a lányai, húgai stb.
Például volt egy nagy szerelmem egyetemen, álmaim nője. Mellette egyetlen unalmas pillanat sem létezett. Tökéletesen „passzoltunk.” Vártunk egy darabig, aztán az én kezdeményezésemre elkezdtük a szexet.
A szex nemsokára a kapcsolatunk középpontjává vált. Már nem érdekelt annyira, hogy más szinteken is megismerjem. Így ahelyett, hogy egyre inkább közeledtünk volna egymáshoz, nemsokára eltávolodtunk. Erre gondolok, amikor azt mondom, „a szex megölte a legjobb kapcsolataimat.” Az emberek sok különböző szinten kapcsolódhatnak össze – érzelmileg, szellemileg, fizikailag és lelkileg. De amikor én és a barátnőm elkezdtünk elsősorban fizikailag közeledni, az rövidre zárta a kapcsolat többi részét. Ez pedig az egész kapcsolat rovására ment. Lehet, hogy még ma is együtt lennénk, ha inkább várunk (várok).
Számtalan kapcsolatban láttam ezt megtörténni, nem csak a sajátjaimban, hanem másoknál is. Azt hiszem ennek oka van, a következőkben el is magyarázom.
Két dolog történt velem, miután lefeküdtem egy lánnyal. Ha visszanézek, elmondhatom, hogy kivétel nélkül mindegyik esetben megtörténtek, noha akkor még nem voltam tisztában ezzel a mechanizmussal. A két dolog a követező volt: 1) elveszítettem a lány iránti tiszteletem (bár nem akartam); és 2) ő pedig nem bízott többé bennem (bár szeretett volna).
Nem tudom, hogy mindez miért történt, csak úgy megtörtént. Lehet, hogy belénk van programozva. Egy dolog biztos: nem vagyok egyedül. Láttam már, ahogy újra és újra ez történik. Sok embert ismerek, akiknek azért vannak házassági gondjai, mert házasság előtt lefeküdtek. A házasságba ezután bizalom és tisztelet nélkül léptek, ami pedig egy jól működő kapcsolat két alapvető feltétele lenne.
Ismerek egy párt, akik friss házasok és mégis kevesebb, mint havi egy alkalommal élnek házaséletet emiatt – a férfi nem tiszteli a nőt, a nő tudja, így nem bízik benne és nem akarja magát odaadni neki. Nagyon szomorú, ráadásul gyakoribb, mint gondolnád. De senki sem beszél ilyesmiről nyilvánosan. És a házasság előtt összebújó párokról szóló filmek sem mutatják be. Mintha senki sem akarna tudomást venni róla, de attól még ez történik.
Miért? Mert eleve úgy lépünk házasságra, hogy én jobban tisztelem őt, ő pedig jobban bízik bennem. Egy dolgot megtanultam: ha egy lány nem bízik egy fiúban, akkor nem is akarja magát teljesen odaadni neki. Mélyen legbelül nem élvezi, hogy együtt vannak.
Mivel „alányok a szexet használják fel, hogy megkapják a szerelmet; a fiúk a szerelmet használják fel, hogy megkapják a szexet,”= a pár lefekszik már házasság előtt. A lány azért, hogy megtartsa a kapcsolatot. A fiú azért, mert ez fontosabb neki, mint maga a kapcsolat. Aztán, a házasság alatt, a nő megkapja, amit akart: elköteleződést a férfitól. Így már nem kell a szexet használnia, hogy az övé legyen. És mivel valószínűleg hordoz magában neheztelést amiatt, hogy már házasság előtt lefeküdtek, most már nem is érdekli a szex. A férj pedig –aki viszont nem becsüli a feleségét a házasság előtti szex miatt- még mindig szexet akar, de nem úgy, hogy közben teljesen összefonódik a feleségével. Csak szexet, de erre a nő is rájön. És már el is érkeztek a pocsék nemi élethez a házasságukban.
Ezt nem én találtam ki. Mióta lediplomáztam és sokan körülöttem megházasodnak, látom, ahogy folyamatosan ez történik. Az ellenszer: várni kell a házasságig, ez több tiszteletet ad a férjnek a felesége iránt és a feleségnek is a férje iránt. Ennek az egyik következménye pedig, hogy gyakoribb és jobb lesz a szexuális életük, mert jobban tisztelik és mélyebben szeretik egymást.
A szex egy misztikus dolog, ami mély kötést alakít ki két ember között, még akkor is, ha néha csak „futó” kapcsolatnak állítjuk be. A gond a következő: minél jobban kötődnek hozzám más nők, annál kevésbé leszek képes a jövőbeli feleségemhez kötődni. Akárcsak egy darab cellux – minél több felületen használod, annál kevésbé ragad a dolgokhoz. Idővel egyáltalán nem ragad.
Ha más nőkhöz kötöm hozzá magam, mielőtt megházasodok, akkor nem leszek képes a feleségemhez olyan jól kötődni, amikor eljön a napja. Nem becsülöm őt meg annyira, mint lehetne és ezért nem is szeretem őt annyira, mint lehetne. Minden eltelt nap, amivel hűséges maradok a jövendőbeli feleségemhez, hozzáad egy kicsit ahhoz, hogy a vele való kapcsolatom minél jobb legyen.
Vicces: a mi kultúránk elítéli a házasságtörést, de szemet huny a házasság előtti szex felett, akár több partnerrel is. Ez azért ironikus, mert az idő elemét kivéve az egyenletből, a házasság előtti szex házasságtörés. El tudjuk képzelni, hogy a hűtlenség milyen mélyen sérti a házassági kapcsolatot. Valójában a házasság előtti szexnek ugyanaz az eredménye. A férfi és a nő közötti lehetséges kötődést gyengíti.
A szex egy kapcsolat kiegészítésére való, nem arra, hogy körülötte forogjon a kapcsolat. Az édes máz kellene, hogy legyen a tortán, amikor a kapcsolat minden más tekintetben jól működik. Rájöttem, hogy a szex akkor lesz jó, ha a kapcsolat többi része is jó. Innen tudom, hogy nem kell lefeküdnöm a feleségemmel, hogy meggyőződjek arról, összeillünk-e szexuálisan. Ha minden más területen boldogulunk, a szex is jó lesz majd.
Itt még egy dolgot el kell mondjak. A másik dolog, amit „felfedeztem” ez: ha a szexet a kapcsolat minőségének mércéjévé teszed, az rosszabb szexet fog eredményezni. Gondolj bele. Ha a szexuális együttlétedet mikroszkóp alá helyezed, és folyamatosan megítéled, akkor kudarcra van ítélve. Olyan, mintha börtönben lennél. Olyasvalami bénít meg, ami felszabadító kellene, hogy legyen.
Ezzel szemben, ha a kapcsolat többi területére koncentrálsz és nem a szex áll a középpontban, akkor fesztelenül élhetsz élvezettelibb szexuális életet, anélkül a nyomás nélkül, hogy mindig szenzációssá kellene tenni az együttlétet. (Merthogy nem lesz mindig az.) És mégis, egyetemista korú diákként nem hiszem, hogy képes lennék bárhogy is nem a szexre koncentrálni, hacsak teljesen ki nem hagyom a kapcsolatból. Ezért gondolom úgy, hogy a legjobb együtt várni.
Tudom, most mit gondolsz: „Na persze.” De igaz. És bizonyos értelemben a szex segített felfedezni valami olyat, ami felülmúlja. És ez a valami nem is annyira valami, inkább valaki. Isten.
Kérlek, ezt még hallgasd meg, tudom, hogy erőltetettnek tűnhet, de nagyon is logikus. Isten úgy teremtett minket, hogy semmi sem képes teljes megelégedést adni nekünk, csak Ő. Beépítette ezt az emberiségbe és azon belül mindenkinek a személyiségébe. Ahogy egyszer mondták: „Minden emberben van egy Isten-alakú vákuum, amit csak Isten képes kitölteni.”
Ezért váltogatják az emberek az állásukat, partnerüket, ruhatárukat és minden egyebet – mert a végső elégedettség utáni keresésünkben frusztrációt okoz mindaz, amit ezek a dolgok (és emberek) nem nyújtanak nekünk. Ezért eldobjuk őket és azt reméljük, hogy valaki vagy valami majd megadja azt a beteljesedést, amit valójában keresünk. De a probléma az, hogy azt sosem találjuk meg, hacsak nem keressük Istennél, aki egyedül képes megadni.
Isten túlságosan szeret minket ahhoz, hogy hagyja, hogy igazán elégedettek legyünk bármivel rajta kívül. A legjobbat akarja nekünk, az pedig Ő maga. Senki vagy semmi sem fontosabb Istennél. Onnan tudom, hogy ez igaz, hogy saját magam is kipróbáltam. Az üresség, amit éreztem – egyik vagy másik dolog megvásárlása után, a szexuális kalandok után, mindazok után az erőfeszítések után, amiket a beteljesedett élet eléréséért tettem – akkor tűnt el, amikor behívtam Istent az életembe. Konkrétan, amikor behívtam Jézus Krisztust az életembe. Ő azt mondta, „…aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.”1 Ezek a szavak valóra váltak az életemben. Amikor beléptem az Istennel való kapcsolatba, a bennem lévő Isten-alakú vákuum végre be lett töltve. Nem éreztem többé üresnek magam. Isten megismerése mély elégedettséggel ajándékozott meg, amire a szex soha nem volt képes.
Már egy éve nem szexeltem. Bárcsak elmondhatnám, hogy teljes mértékben vártam a házasságra, de nem így van. Van, amit megbántam (és ahogy korábban is mondtam, ez a megbánás jóval tovább tartott, mint a pillanatnyi örömök). Sajnálom azt, ahogyan lányokkal bántam. Van bennem némi aggodalom a jövőbeli házasságom szilárdságát illetően (már ha megházasodom). De Isten segített a helyén kezelni a múltbeli tetteimet és a jövő miatti aggodalmamat. Folyamatosan megváltoztat engem és már most is sok mindenben megváltoztatott.
Ezenkívül Isten megadta nekem a képességet, hogy várjak a házasságig, mielőtt újra szexelek. Néha valóban nagy küzdelem volt, de Isten elég nagy, hogy keresztülvezessen rajta. Vele minden lehetséges. És minden nappal, héttel, évvel ami eltelik, tudom, hogy jobb házasságom lesz, mert vártam. Ráadásul Istennel is szorosabb kapcsolatom lesz, mert rá támaszkodok az életemnek ezen férfiként kulcsfontosságú területén.
Ha egy napon sikeres akarsz majd lenni a kapcsolataidban – mint férj és apa – akkor a legjobb saját magaddal kezdeni. A trükk nem az, hogy megtalálod a tökéletes feleséget, vagy tökéletes gyerekeid születnek. A kulcs az, hogy saját magadból indulj ki. És a legfontosabb kapcsolatod, ami lehet –ami jobb férjjé és apává tesz majd – az az Istennel való kapcsolat.
Isten a szex, a szerelem és úgy általában a kapcsolatok megalkotója. Nekünk teremtette ezeket a dolgokat, hogy élvezzük őket. És akkor élvezhetjük ki őket maximálisan, ha az ő tervét követjük. Rájöttem, hogy Isten nem csak úgy „vaktában moralizál.” Nem ok nélkül mondja, hogy ezt vagy azt tedd vagy ne tedd. Amikor azt mondja, hogy „csináld ezt” (például, hogy várj a szexszel a házasságig), azt nem azért mondja, hogy megmutassa, ki a főnök, hanem az én érdekemben. Azért mondja, mert tudja, hogyan teremtett engem, mint embert, hogy mi a legjobb nekem és mi hozza majd a legtöbb beteljesedést.
A Biblia azt mondja, hogy Jézus Krisztus Isten volt, aki emberré vált „Az Ige testté lett, közöttünk lakott”. Ő volt „Isten lényének képmása.” Röviden, Jézus Krisztus pontosan megjelenítette, milyen Isten. Akkor hogyan kezdhetünk kapcsolatot vele?
Isten őszintén szeret minket és meg akar ismerni... de van egy kis gond. Ami jelenleg elválaszt minket Istentől, az a bűnösségünk (az, hogy képtelenek vagyunk Istent és egymást tökéletesen szeretni).
Ezért Jézus Krisztus („Isten emberbőrben”) mindannyiunk bűnét a vállára vette, mikor önként meghalt a kereszten. Azért tette ezt, hogy teljes megbocsátást nyerhessünk és teljesen elfogadjon minket. Vállalta az áldozatot, hogy megverjék, megalázzák, megkorbácsolják és keresztre feszítsék értünk. Aztán három nappal később feltámadt a halálból. Most arra kér, hogy válaszoljunk az áldozatára azzal, hogy behívjuk őt az életünkbe.
Jézus Krisztus volt a valaha élt legférfiasabb férfi. Az emberek ritkán dicsérik emiatt, pedig igaz. Úgyhogy amikor megkéred, hogy lépjen be az életedbe, ahhoz a Személyhez beszélsz, aki minden más férfinál többet tud arról, milyen érzés férfinak lenni. Segít, hogy igazi férfivá válj –nem a hollywoodi verzióvá- és olyan valakivá, aki élvezi az életet és értékes mások életében.
Milyen az igazi férfi? Nem egy magányos farkas (aki csak saját magával törődik). Inkább olyan, mint egy pásztor – valaki ,aki mások boldogulásával és épségével is törődik. Ahogy a Krisztussal való kapcsolatodban növekszel, egyre jobban felfedezed majd, mit jelent férfinak lenni. Krisztus pedig megváltoztatja a nőkről való gondolkodásodat és ezen keresztül azt is, ahogy kezeled őket.
Krisztussal egy olyan kapcsolatot kezdhetsz, ami örökké tart „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”2 A hit bizalmat jelent. Amikor megbízol Krisztus érted hozott áldozatában és arra támaszkodsz, akkor megkapod az örök életet – egy olyan kapcsolatot Istennel, ami most kezdődik, és amit életed hátra lévő részében végigkísér. Ha a szívedben él a vágy erre a kapcsolatba, akkor alább adunk egyfajta iránymutatást, hogy nagyjából mi lehet az, amit Istennek őszintén kifejezhetsz:
Istenem bevallom, hogy vétkeztem ellened. Köszönöm, hogy minden bűnömet magadra vetted a kereszten. El akarom fogadni a megbocsátásodat. Kapcsolatba akarok lépni veled. Arra kérlek, gyere be az életembe, mint Megváltó és Úr. Kérlek, változtass azzá, aki szeretnéd, hogy legyek.
Ha szeretnél további hasznos tippeket találni és Isten ismeretében növekedni, olvasd el a Bibliából Máté, Márk Lukács és János evangéliumát!
| ► | Behívtam Jézust az életembe (Fontos információk következnek)… |
| ► | Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent… |
| ► | Kérdésem van… |
Lábjegyzetek: (1) János 6,35 (2) János 3,16
