KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Marilyn Adamson írása
Milyen szinten számíthatunk rá, hogy Isten velünk lesz? Olyan valaki ő egyáltalán, akihez bizalommal fordulhatunk a válság és a békesség idején is?
Isten a világegyetem teremtője, aki vágyik rá, hogy megismerjük. Ezért vagyunk itt mindannyian. Az a kívánsága, hogy megtapasztaljuk és támaszként használjuk az ő erejét, szeretetét, igazságát, szentségét és könyörületét. Ezért azt mondja mindenkinek, aki csak hajlandó odafigyelni: „Gyertek hozzám.”
Tőlünk eltérően Isten tudja, mi fog történni holnap, jövő héten, jövőre vagy a következő évtizedben. Azt mondja: „Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket.”1 Tudja, mi fog történni a világban. Még ennél is fontosabb, hogy tudja, mit hoz majd az élet, és ott lehet veled, ha úgy döntesz, hogy engeded, hogy része legyen az életednek. Ő lehet „a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.”2 De őszintén igyekeznünk kell, hogy keressük. Azt mondja: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”3
Ez nem jelenti azt, hogy akik Istent követik, azok megússzák a nehéz időket. Nem így van. Ha egy terrortámadás szenvedést és halált okoz, akkor azok is kapnak, akik ismerik Istent. De van egyfajta békesség és erő, amit Isten jelenléte ad. Jézus Krisztus egyik követője így írta ezt le: „Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.”4 Tehát fogunk az életben problémákkal szembesülni. De ha úgy megyünk keresztül ezeken, hogy ismerjük Istent, akkor más perspektívával és olyan erővel reagálhatunk, ami nem a sajátunk. Egyetlen probléma sem olyan súlyos, hogy Isten számára leküzdhetetlen lenne. Ő hatalmasabb, mint az összes probléma, amivel szembenézünk, és vele nem kell mindennel egyedül elbánnunk.
Isten Igéje elmondja, „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.”5 És: „Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.”6
Jézus Krisztus a következő vigasztaló szavakat mondta a követőinek: „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.”7 Ha valóban Istenhez fordulsz, úgy törődik majd veled, ahogy senki más nem fog és nem is lenne képes.
Isten a választás képességével teremtette az embereket. Ez azt jelenti, hogy nem vagyunk kapcsolatra kényszerítve vele. Megengedi, hogy visszautasítsuk és azt is, hogy más gonosz tetteket vigyünk véghez. Kényszeríthetne, hogy jók legyünk. Kényszeríthetne, hogy szeretőek legyünk. De akkor miféle kapcsolatunk lehetne vele? Azt már nem is lehetne kapcsolatnak nevezni, csak egy kikényszerített, totális kontroll szülte engedelmességnek. Ehelyett megadta nekünk a szabad akarat emberi méltóságát.
Természetesen jön a lelkünk mélyéről a kiáltás: „De Istenem, hogy hagyhattál valami ekkora szörnyűséget bekövetkezni?”
Mit akarunk, mit tegyen Isten? Azt akarjuk, hogy irányítsa az emberek cselekedeteit? Ha egy terrortámadással állunk szemben, mi lenne az elfogadható halálesetek száma, amit Isten még megengedne? Jobban éreznénk magunkat, ha Isten csak pát száz ember megölését engedné? Vagy inkább azt szeretnénk, hogy Isten csak egy személy halálát hagyja? És mégis, ha Isten megakadályozná akárcsak egy ember meggyilkolását, már nem lenne többé szabad akarat. Az emberek dönthetnek úgy, hogy tagadják Istent, hogy a saját fejük után mennek, és hogy szörnyűséges dolgokat tesznek másokkal.
Ez a bolygó nem egy biztonságos hely. Lehet, hogy lelőnek, vagy elüt a villamos. Lehet, hogy ránk dől egy száz éves épület, de ha elég magasról jön, elég egy darab is a tetőből. Ezen kívül még számtalan dolog történhet velünk ebben a Föld nevű durva környezetben, azon a helyen, ahol Isten akaratát nem mindig követik.
De nem Isten kéri az emberek kegyelmét, hanem fordítva. Szerencsére mi függünk az ő kegyelmétől. Ez az az Isten, aki a világegyetemet megszámlálhatatlan csillaggal teremtette pusztán a szavával: „Legyenek világító testek az égbolton”8 Ez az az Isten, aki figyelmeztet, hogy ő „az egész föld királya.”9 Határtalan az ereje és a bölcsessége. Bár a gondok néha leküzdhetetlennek tűnnek számunkra, van egy hihetetlenül hatalmas Istenünk, aki így szól, „Én vagyok az Úr, minden élőnek az Istene. Van-e számomra lehetetlen?”10 Valahogy képes a bűnös emberek szabadságát fenntartani és közben mégis keresztülvinni az akaratát. Isten világosan kijelenti, „Megvalósul tervem, mindent megteszek, ami nekem tetszik.”11 És ebből vigasztalást meríthetünk, ha az életünk alá van vetve neki. „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja”12
Sokan vagyunk, akik –nem is, inkább mindannyian – időről időre fittyet hányunk Istenre és az ő útjaira. Másokhoz képest, vagy mondjuk egy terroristához képest lehet, hogy tiszteletre méltó, szerető embereknek tartjuk magunkat. De a szívünk tömény őszinteségével megvallva, ha Istennel kellene szembenéznünk, egyből tudatára ébrednénk a bűnösségünknek. Amikor imádságban hozzá fordulunk, nem belénk hasít néha váratlanul az az érzés, hogy Isten nagyon is jól ismeri a gondolatainkat, cselekedeteinket és önzőségünket? Az életünkkel és a tetteinkkel eltávolodtunk Istentől. Sokszor éltünk úgy, mintha remekül elboldogulnánk az életben nélküle is. A Biblia azt mondja: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.”13
A következmény? A bűnünk elválaszt minket Istentől, ez pedig nem csak a mi egyéni életünkre van hatással. A bűnünkért való büntetés a halál, vagyis az Istentől való örökös elválasztottság. De Isten adott nekünk egy lehetőséget, hogy megismerjük és bocsánatot nyerjünk tőle.
Isten eljött a földre, hogy megmentsen minket. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.”14
Isten ismeri azt a fájdalmat és szenvedést, amit ezen a világon átélünk. Jézus elhagyta az otthonának a biztonságát azért, hogy belépjen abba a durva környezetbe, ahol mi élünk. Jézus is elfáradt, megéhezett, megszomjazott, szembenézett mások vádjaival és családja/barátai kiközösítésével. De Jézus jóval többet is megtapasztalt, mint a mindennapi nehézségeket. Jézus, Isten Fia emberi formában, önként magára vette mindannyiunk bűneit és megfizette az értük járó halálbüntetést. „Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életet adta értünk.”15 Kínzáson és lassú, megalázó halálon ment keresztül, ahogy a kereszten fulladozott, hogy mi megbocsátást nyerjünk.
Jézus már előre elmondta másoknak, hogy megfeszítik. Azt mondta, hogy három nappal a halála után visszatér az életbe, hogy bebizonyítsa, hogy ő Isten. Nem azt mondta, hogy egy nap majd reinkarnálódik. (Ki tudhatná, hogy tényleg megtörtént-e?) Azt mondta, három nappal azután, hogy eltemetik, fizikailag élve megmutatkozik majd olyanok előtt, akik látták a keresztre feszítését. A harmadik napon Jézus sírját üresen találták, és később sokan tanúsították, hogy látták őt élve.
Most pedig örök életet ajánl nekünk. Nem érdemeltük ki ezt. Ajándék, amit Isten felkínál, és amit megkapunk, amikor azt kérjük, hogy lépjen be az életünkbe. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”16 Ha megbánjuk a bűneinket, és visszafordulunk Istenhez, akkor miénk lehet az örök élet ajándéka Jézus Krisztuson keresztül. Egyszerű: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban.”17 Be akar lépni az életünkbe.
Mi a helyzet a mennyországgal? A Biblia azt mondja, Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta”.18 Talán ez azt jelenti, hogy a szívünkben tudjuk, hogyan nézne ki egy jobb világ. Az általunk szeretett emberek halála győz meg minket arról, hogy valami nagyon nincs rendben ezzel a világgal. Valahol mélyen a lelkünkben tudjuk, hogy kell, hogy legyen egy jobb hely, ahol élhetünk megszabadulva a szívszorító nehézségektől és a fájdalomtól. Hogy biztosak legyünk ebben, Isten készített egy jobb helyet, amit nekünk kínál. Ott egy teljesen más rendszer lesz, ahol az ő akarata mindenkor teljesül. Abban a világban Isten minden könnyet letöröl majd az emberek arcáról. Nem lesz több gyász, sírás, halál vagy fájdalom.19 És Isten az Ő Lelke által úgy fog a népe között lakni, hogy sosem vétkeznek többet.20
Egy terrortámadás elég borzasztó dolog. A Jézus által kínált örök kapcsolat visszautasítása még borzasztóbb lenne. Nem csak az örök életre nézve, hanem mert ebben az életben sincs olyan kapcsolat, amit Isten ismeretéhez lehetne hasonlítani. Ő a célja az életünknek, a vigasztalásunk forrása, a bölcsességünk zavaros időben, az erőnk és reménységünk. „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket.”21
Vannak, akik szerint Isten csak egy mankó. De úgy tűnik, ő az egyetlen használható mankó.
Jézus azt mondta:„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”22 Azok számára, akik Jézusban bíznak, azt mondja ő olyan lesz, mintha az életedet sziklára építenéd. Bármilyen krízishelyzet is lép fel az életedben, ő erőssé tesz majd.
Jézust már most befogadhatod az életedbe. „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.”23 Jézus Krisztuson keresztül térhetünk vissza Istenhez: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”24 Jézus így hív minket: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz.”25
Akár most is kérheted Istent, hogy lépjen be az életedbe. Imádsággal teheted ezt meg. Az imádság azt jelenti, hogy őszintén beszélsz Istennel. Ebben a percben megszólíthatod Istent, ha őszintén elmondasz neki valami ilyesmit:
„Istenem, elfordultam tőled a szívemben, de meg akarom ezt változtatni. Meg akarlak ismerni. Be akarom fogadni Jézus Krisztust és az Ő megbocsátását az életembe. Nem akarok többé távol lenni tőled. Légy az életem Istene a mai naptól fogva. Köszönöm Istenem.”
Behívtad most Istent őszintén az életedbe? Ha igen, akkor sok minden vár rád. Isten azt ígéri, hogy a jelenlegi életed nagyobb megelégedést hoz majd a vele való kapcsolaton keresztül.26 Hol van Isten? Ő azt ígéri, hogy mostantól benned lakik.27 És örök életet ad neked.28
Nem számít, mi történik a téged körülvevő világban, Isten ott van neked. Bár az emberek nem Isten útjain járnak, Ő mégis képes a szörnyű körülményeken át is keresztülvinni a saját akaratát, mindennel szemben. Isten a világ eseményeinek végső ura. Ha te Istené vagy, akkor számíthatsz arra az ígéretre, hogy „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.”29
Jézus azt mondta, „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen… A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”30 Azt ígéri, hogy sosem hagy el vagy hagy cserben minket.31
Ha növekedni akarsz Istennek és az életedre vonatkozó tervének az ismeretében, olvass el néhány részt Máté, Márk, Lukács és János evangéliumából a Bibliában!
| ► | Behívtam Jézust az életembe (Fontos információk következnek)… |
| ► | Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent… |
| ► | Kérdésem van… |
Lábjegyzetek: (1) Ézsaiás 46,10 (2) Zsoltárok 46,1 (3) Jeremiás 29,13 (4) 2Korintus 4,8-9 (5) Náhum 1,7 (6) Zsoltárok 145,18-19 (7) Máté 10,29-31 (8) 1Mózes (Teremtés) 1,14 (9) Zsoltárok 47,8 (10) Jeremiás 32,27 (11) Ézsaiás 46,10 (12) Jakab 4,6 (13) Ézsaiás 53,6 (14) János 3,16-17 (15) 1János 3,16 (16) Róma 6,23 (17) 1János 5,12 (18) Prédikátor 3,11 (19) Jelenések 21,4 (20) Jelenések 21,27; 1Korintus 15,28 (21) Zsoltárok 34,8 (22) János 14,27 (23) János 1,12 (24) János 14,6 (25) Jelenések 3,20 (26) János 10,10 (27) János 14,23 (28) 1János 5,11-13 (29) Róma 8,28 (30) János 14,27 és 16,33 (31) Zsidók 13,5
