Szembenézni az elkerülhetetlennel

Hogyan lehet félelem nélkül szembenézni a halállal?

Brandon Markette írása

Ha van valami, ami történelmi kortól vagy helytől függetlenül mindenkit összeköt, az a halál. A halál olyan dolog, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie – ettől semmiféle sport, diéta, meditációs technika vagy a világ összes pénze sem képes minket megmenteni. Ebben mindenki egyenlő.

Sokakban félelmet kelt a halál véglegessége, és a túlvilági élet bizonytalansága. Világszerte látható, hogyan próbáljuk az öregedést megállítani. Mindig abban reménykedünk, hogy megjelenik egy újabb tabletta, műtét vagy genetikai felfedezés, ami hosszabbá teszi az életünket.

Békességgel szembenézni a halállal – élet a halál után

Ugyanakkor nem mindenki néz szembe a halállal, félelemmel és bizonytalansággal. Néhány éve egy barátom került szembe ezzel az „arctalan ellenséggel”. 16 évesen gyomorrákkal diagnosztizálták. Az orvosok minden tőlük telhető kezelést kipróbáltak, eredménytelenül. Másfél év alatt Robb két városban és három különböző kórházban fordult meg. Ezalatt 40 kilót fogyott és kihullott az összes haja. Volt bennfekvő és járóbeteg is. Sajnos 18 hónap után már semmit sem tudtak tenni érte.

Miután kimerült a teljes fegyvertáruk, az orvosok az egyetlen hátralévő dolgot tették. Hazaküldték, hogy próbálja meg élvezni az utolsó napjait. Én akkoriban rettenetesen szomorú voltam, féltem, hogy elvesztem egy barátom és dühös voltam Istenre. Dühös voltam, amiért Isten nem gyógyította meg. Az is dühített, hogy Rob annyi mindenből kimarad.

Meglepő módon Rob nem osztozott a haragomban. Sőt, úgy tűnt, hogy olyasfajta érzésekkel néz szembe a szörnyű végzettel, amit mások talán az első randijuk előtt élnek át. A mai napig lenyűgöz, ha arra a békességre gondolok, amit ennek a tragédiának a közepén tanúsított.

A békessége nem egyszerűen egy veleszületett laza életfelfogásból fakadt. Nem is egyfajta cinikus lemondásból. A forrása az a döntés volt, amit Rob néhány hónappal a diagnózis előtt hozott. Ezzel a döntéssel Rob megtalálta a békeséget Istennél.

Rob tudta, hogyan élhetünk tovább a halál után

Rob a békességet a Bibilában találta meg. A Rómaiaknak írt levélben azt olvashatjuk, hogy „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének”¹ Azt is, hogy „a bűn zsoldja [következménye]a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban”²

Amikor Ézsaiás próféta a következőket írta, Jézusra utalt: „Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!”³

A Békesség Fejedelme azért jött a Földre, hogy mindenkinek békessége lehessen Istennel. Rob úgy döntött, hogy Jézusba veti a hitét, és ez a békesség nagyon nyilvánvalóvá vált az életében.

Élet a halál után – a mi döntésünk

Nem Rob az egyetlen, akinek szüksége van erre a döntésre. Mindannyiunknak el kell döntenünk, hogy elfogadjuk-e Istentől az örök élet ajándékát. Ha elutasítjuk ezt az ajándékot, akkor lelki halálra vagyunk ítélve – örök elválasztottságra Istentől. Ha pedig elfogadjuk, akkor miénk lesz az örök élet.

Noha ez az örök élet nem azt jelenti, hogy nem kell átélnünk a fizikai halált, de sokkal könnyebben szembenézhetünk vele, ha tudjuk, hogy örök élet következik utána a mennyben. Ez az az igazság, amit Rob felismert, és az Istennel való kapcsolata mindent megváltoztatott. Ez az az igazság, amit én is felismertem, és ez a kapcsolat mindent megváltoztat a mindennapjaimban.

Ha a halállal is kell szembenézned, vagy a halál utáni élet érdekel, esetleg ha pusztán az élet nehézségeivel küzdesz is, mindenképp lehet reményed és békességed. Lásd: Személyes kapcsolat Istennel.

Lábjegyzetek: (1) Róma 3,23 (2) Róma 6,23 (3) Ézsaiás 9,5