KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Van-e olyan hely, ahová biztonságért fordulhatunk, bármi is történjen a világban vagy a személyes életünkben? Tekinthetünk-e reménykedve a jövőre az élet és a világ körülményeitől függetlenül? Sok diák látja meg Isten, mint biztos pont, értékét az életében. A világ folyton változik körülöttünk, de Isten sosem változik. Állandó és megbízható. Azt mondja „Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!”1 Isten mindig ott van. Lehet Rá számítani. Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.”2 És Isten képes megismertetni velünk magát, megnyugtatni a szívünket és lelki békét ajándékozni nekünk saját maga által.
Heather, aki nemrég diplomázott a Stanfordon, a következőképp fogalmazta mag: „Valódi kapcsolatban lenni Istennel döbbenetes és gyönyörű tapasztalat. Olyan „kozmikus barátsággal” jár, amit az egész világra sem cserélnék el. Mélyen szeret és ismer oly módon, amiről csak remélhetem, hogy szavakkal ki tudom fejezni.”
Steve Sawyer egyetemista diák vérzékenységben szenvedett és stabilitást keresett az életében, amikor megtudta, hogy HIV vírust kapott egy fertőzött donor vérétől. Eleinte Steve mély kétségbeesést élt át. Istent hibáztatta. Aztán Istenhez fordult. Az eredmény: az életének az utolsó pár évében Steve (miközben óriási fájdalmai voltak) több száz egyetemi/főiskolai campusra ellátogatott, hogy elmondhassa a diáktársainak, hogyan ismerhetik meg Istent és tapasztalhatják meg azt a békességet, amit ő érez vele. Isten azt mondta, „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”3
Steve-hez hasonlóan más diákok is megértették, hogy bármi is történik ebben az életben, az „nem a világ vége” – mert ez a világ nem minden.
Kétség kívül sokan várnak az Istenhez fordulással addig, amíg igazán nehéz idők szakadnak a nyakukba. Egy II. világháborús tábori lelkész mondta, hogy „a lövészárokban nincsenek ateisták.” Amíg az élet rózsás, az emberek nem érzik, hogy szükségük lenne Istenre. De ez gyakran megváltozik, amikor a dolgok eldurvulnak és észrevesszük, hogy egy lövészárokban járkálunk.
Caryn, egy virginiai diák, a következőképp írja le az Istenhez vezető útját: „Azt hittem keresztény vagyok, mert vasárnaponként eljártam gyülekezetbe, de valójában fogalmam se volt, kicsoda Isten. A középiskola utolsó éve ugyanúgy telt, mint a többi: ittam, füveztem vagy éppen próbáltam elérni, hogy valaki szeressen. Belül haldokoltam és nem voltam ura az életemnek. Amikor leesett, hogy valójában mennyire szeretném, ha az életem véget érne, akkor értettem meg azt is, hogy amikor elmegyek egyetemre, találnom kell valami reményt az életembe. Ekkor kértem meg Istent, hogy lépjen be az életembe. Ő pedig szeretetet, biztonságot, megbocsátást, támaszt, vigasztalást, elfogadást és életcélt mutatott nekem. Az én erőm benne van és nélküle ma nem lennék itt.”
Ki tudja, mit tartogat a jövő? Sok diák érzi úgy, hogy egy lövészárokban rekedt. Az élet küzdelmes tud lenni. A lelki békénk súlyosan meginoghat. Azokban a pillanatokban, amikor nagy a nyomás, sokszor Istenhez fordulunk. Ez rendben is van, hiszen Isten, az állandó, ott van, és tényleg részt akar venni az életünkben. Azt mondja „Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító. Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más”4
Igen, lehet Istenre úgy gondolni, mint egy mankóra, de ez esetben úgy néz ki, ő az egyedüli használható mankó!
Viszont néhányan olyankor is Istenhez fordulnak, amikor úgy tűnik, jól mennek a dolgok. John, texasi diák meséli: „végzős koromra mindent elértem, amiről az emberek azt mondták, boldoggá tesz majd – diákszervezetekben voltam vezető, buliztam, jó jegyeim voltak, randiztam a lányokkal, akik tetszettek. Minden, amit az egyetemen el akartam érni, bejött – és mégis elégedetlen voltam. Valami így is hiányzott, és nem volt máshová forduljak. Persze senki sem tudta, hogy belül így érzek – kifelé nem mutattam.”
Még amikor a dolgok látszólag jól mennek, az élet olyankor is egy lövészároknak tűnhet –belülről, ami a szemnek láthatatlan, de a szíved érzi. Becky, illinoisi diák így írta le ezt a jelenséget: „Hányszor hitted már azt, hogy ha a tiéd lehetne az a ruha, vagy az a pasi vagy elutazhatnál valahova, akkor az életed boldog és teljes lenne? És hányszor vetted meg azt a ruhát, vagy randiztál a pasival vagy utaztál el ahova vágytál, aztán ébredtél úgy, hogy még üresebbnek érzed magad, mint előtte?”
Nem kell kudarc vagy tragédia ahhoz, hogy érezzük a lövészgödröt. A békesség hiánya legtöbbször egyszerűen Istennek az életünkből való mellőzéséből fakad. Becky a következőt mondja el Isten megismeréséről: „azóta is sok küzdelem és változás volt az életemben, de minden, amit teszek, új perspektívába kerül, mert tudom, hogy egy szerető és örökkévaló Isten van az oldalamon. Tudom, hogy semmi nincs, amit Isten és én ne tudnánk együtt kezelni – és ami az oly régóta keresett teljességet illeti: most megtaláltam”.
Ha Isten részt vesz az életünkben, akkor könnyen megnyugodhatunk. Ahogy megismerjük Istent és azt, hogy mit mond a Bibliában, ő valóra váltja a lelki békességet az életünkben, mert ismerjük őt. Az életet az Ő magasabb szemszögéből látjuk a hűségének és a rólunk való gondoskodásának a tudatában. Így bármit is hozzon a jövő, Istenbe, mint biztos pontba helyezhetjük a bizalmunkat. Arra vár, hogy bizonyítékot adjon magáról az életünkben, amikor hozzá fordulunk és keressük őt.
Van valami, amire az életedet építed? Hiszed vagy sem, mindenki épít valamire. Mindannyiunknak van egy alapja, amire a reményünket és hitünket építi. Lehet, hogy saját magunk: „Tudom, hogy ha eléggé igyekszem, akkor sikeres lehet az életem.” Vagy egy adott életforma: „Ha elég pénzt keresek, az élet csodálatos lesz.” Vagy akár egy időszak: „A jövő mindent megváltoztat majd.”
Istennek más a nézőpontja. Azt mondja, hogy ingatag talajra lépünk, ha a hitünk és reménységünk saját magunkba, más emberekbe vagy bármi olyanba helyezzük, amit ez a világ kínál. Jézus így figyelmeztet:
„ Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.”5
Bölcs dolog Istent az életünkben tudni, amikor jön a katasztrófa. De Isten akarata a számunkra az, hogy bőségesebb életet éljünk, függetlenül attól, hogy mik a körülmények. Pozitív hatással akar lenni az életünk minden területén. Amikor rá és az ő Igéjére támaszkodunk, akkor a Sziklára építjük a házunkat.
Vannak, akik egy multimilliomos gyermekeként biztonságban érzik magukat, vagy akkor, ha könnyen érnek el jó jegyeket. Az Istennel való kapcsolatban még nagyobb biztonság van.
Isten hatalmas. Velünk ellentétben Isten tudja, mi fog történni holnap, jövő héten, jövőre, vagy a következő évtizedben. Azt mondja, „én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló! Előre megmondtam a jövendőt, és régen a még meg nem történteket.”6 Még ennél is fontosabb, hogy tudja, mit hoz majd az élet, és ott lehet veled, ha úgy döntesz, hogy engeded, hogy része legyen az életednek. Ő lehet „a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.”7 De őszintén igyekeznünk kell, hogy keressük. Azt mondja: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”8
Ez nem jelenti azt, hogy akik Istent követik, azok megússzák a nehéz időket. Nem így van. Ha egy terrortámadás szenvedést és halált okoz, akkor abból kapnak azok is, akik ismerik Istent. De van egyfajta békesség és erő, amit Isten jelenléte ad. Jézus Krisztus egyik követője így írta ezt le: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk.9 Vagyis fogunk az életben problémákkal szembesülni. De ha úgy megyünk keresztül ezeken, hogy ismerjük Istent, akkor más perspektívából olyan erővel reagálhatunk, ami nem a sajátunk. Egyetlen probléma sem olyan súlyos, hogy Isten számára leküzdhetetlen lenne. Ő hatalmasabb, mint az összes probléma, amivel szembenézünk, és vele nem kell mindennel egyedül elbánnunk.
Isten törődik. Isten életünkben megmutatkozó hatalmas erejéhez hatalmas szeretet is társul. Lehet, hogy a jövőben sosem látott világbéke köszönt be és lehet, hogy egyre több lesz az etnikai feszültség, erőszak, válás stb. Bármelyik is következzen be, senki sem fog úgy szeretni minket, ahogy Isten szeret. Senki sem törődik velünk annyira, amennyire Isten törődik. Az Igéje szerint „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.”10 „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”11 És „Az ÚRnak minden útja igaz, és minden tette jóságos. Közel van az ÚR mindenkihez, aki hívja, mindenkihez, aki igazán hívja. Teljesíti az istenfélők kívánságát, meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.”12
Jézus Krisztus a következő vigasztaló szavakat mondta a követőinek: „Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.”13 Ha valóban Istenhez fordulsz, úgy törődik majd veled, ahogy senki más nem fog és nem is lenne képes.
Fogalmunk sincs, mit hoz majd a jövő. Ha nehéz időket, Isten akkor is ott lehet velünk. Ha könnyebb időket, akkor is szükségünk lesz Istenre, hogy betöltse azt a belső űrt, ami a szívünkben van és hogy értelmet adjon az életünknek.
Mi a tanulság mindebből? Ami igazán számít, az az, hogy nem vagyunk távol Istentől. Ismerjük Istent? Ő ismer minket? Kizártuk őt az életünkből? Vagy beengedtük? A megismerésén keresztül megváltoztatja a perspektívánkat és reményt ad nekünk. A vele való kapcsolat által bármilyen körülmények közepette lehet békességünk.
Miért kell, hogy Isten az életünk középpontjában álljon? Mert nincs valódi békesség vagy remény rajta kívül. Ő Isten, mi pedig nem. Ő nem függ tőlünk, de nekünk tőle kell függeni. Úgy teremtett, hogy szükségünk legyen a jelenlétére az életünkben. Próbálhatjuk nélküle is összerakni az életünket, de hiába.
Isten azt akarja, hogy keressük. Azt akarja, hogy ismerjük és engedjük, hogy az életünk része legyen. Csak egy baj van: mind kizártuk őt. A Biblia így írja le: „Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.”14 Mindannyian megpróbáltuk Isten nélkül összerakni az életünket. Ezt hívja a Biblia „bűnnek.”
Heather, akitől korábban is idéztünk, ezt mondta a bűnről „Amikor a Stanfordra kerültem, nem voltam keresztény. Előttem állt az élet és csak arra várt, hogy forradalmasítsam. Politikai rendezvényekre jártam, rasszizmusról és társadalmi igazságosságról vettem fel órákat és belemerültem az önkéntes szolgáltató központ munkájába. Hittem a bennem lévő erőben, hogy jelentős változást tudok véghezvinni a világban. Hátrányos helyzetű kisgyerekeknek segítettem tanulni; egy hajléktalanszállóban is dolgoztam; maradék ételt gyűjtöttem össze az éhezőknek. És mégis, minél jobban próbáltam megváltoztatni a világot, annál frusztráltabbá váltam. Szembesültem a bürokráciával, a kiégéssel és… a bűnnel. Kezdett az a meggyőződésemmé válni, hogy magát az emberi természetet kéne alaposan újrahuzalozni.”
A változó idők és az egyre fejlettebb technika nem sokat számít a főbb dolgok folyásában. Miért? Mert emberi lényekként a fő problémánk, hogy eltávolodtunk Istentől. A legnagyobb gondjaink nem fizikai, hanem spirituális (lelki/szellemi) természetűek. Isten tudja ezt, ezért készített egy megoldást a tőle való eltávolodásunkra. Készített egy utat nekünk, amin keresztül visszatalálhatunk hozzá… Jézus Krisztuson keresztül.
A Biblia szerint, „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”15 Jézus Krisztust keresztre feszítették (ami egy ókori kivégzési forma) a bűneinkért, helyettünk. Meghalt, eltemették, aztán feltámadt a halálból. E miatt az áldozat miatt lehet kapcsolatunk Istennel – „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.”16
Isten tökéletes kapcsolatot akar velünk. Ezért Jézuson keresztül lehetővé tette azt. Most már csak rajtunk áll, hogy keressük őt és behívjuk az életünkbe. A legtöbben imádságon keresztül teszik ezt. Az imádság azt jelenti, hogy őszintén beszélünk Istennel. Akár most is tehetsz egy lépést Isten felé és elmondhatsz neki valami ilyesmit, ha ez van a szíveden: „Istenem, meg akarlak ismerni. Eddig nem engedtelek az életembe, de most változtatni akarok ezen. Meg akarom ragadni azt a megoldást, amit a tőled való eltávolodásomra biztosítottál. Jézus értem való halálában bízva kérlek, hogy bocsáss meg és fogadj el igaznak. Szeretném, ha a mai naptól fogva részese lennél az életemnek.”
Behívtad most Istent az életedbe? Csak te és Ő tudhatjátok biztosan. Ha igen, akkor sok minden vár rád. Isten azt ígéri, hogy nagyobb megelégedést ad a mostani életedbe a vele való kapcsolatod miatt.17 Azt ígéri, hogy benned fog lakni.18 És hogy örök életet ad neked.19
Melissa (New England) a következőt mondja el Istenről: „Nagyon fiatal voltam, amikor a szüleim elváltak, és nem értettem, mi zajlik körülöttem. Csak azt tudtam, hogy az édesapám nem jött többé haza. Egy nap a nagymamámnál voltam látogatóban és elmondtam neki, hogy nem értem, az apukám miért bántott így és ment el. Megölelt és azt mondta, van valaki, aki sosem hagyna el és ez a valaki Jézus. A Zsidók 13,5-öt és a Zsoltárok 68,5-öt idézte, amik azt mondják: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged.” és „Árváknak atyja… az Isten.” Nagyon örültem, amikor meghallottam, hogy Isten az édesapám akar lenni.
Nem számít, mi történik a világban körülötted, lehet lelki békességed, ha tudod, hogy Isten ott van veled. Bármit is tartogat a jövő, Isten ott lehet neked biztos pontként.
| ► | Behívtam Jézust az életembe (Fontos információk következnek)… |
| ► | Gondolkodom rajta, hogy behívjam Jézust az életembe, de jobban szeretném érteni, hogy ez mit jelent… |
| ► | Kérdésem van… |
Lábjegyzetek: (1) Ézsaiás 44,8 és Malakiás 3,6 a Bibliában (2) Zsidók 13,8 (3) János 14,27 és 16,33 (4) Ézsaiás 43,11 és Ézsaiás 45,22 (5) Máté 7,24-27 (6) Ézsaiás 46,9-10 (7) Zsoltárok 46,1 (8) Jeremiás 29,13 (9) 2Korintus 4,8-9 (10) Náhum 1,7 (11) 1Péter 5,7 (12) Zsoltárok 145,17-19 (13) Máté 10,29-31 (14) Ézsaiás 53,6a (15) János 3,16 (16) János 1,12 (17) János 10,10 (18) János 14,23 (19) 1János 5,11-13
