KERESÉS
Válaszok az élet nagy kérdéseire
KERESÉS
Marilyn Adamson írása
Úgy tűnt, a „Honnan tudod, hogy Isten létezik?” kérdés felbosszantja a vallásos embereket.
Talán arra voltak kíváncsiak, miért kérdezem ezt. Talán fogalmuk sem volt, mit is válaszoljanak. Mindenesetre a legtöbbször csak ennyit feleltek: "Hát, csak tudom."
Nem akartam bonyolult kérdezősködésbe fogni. De biztosan többet akartam annál, hogy "csak tudjam” az igazamat. Abban bíztam, hogy valaki majd mégis válaszol.
Pár hónap elteltével végül a következőre jutottam: „vannak olyan emberek, akik azt mondják magukról, hogy hisznek Istenben, de senki sem tudja, miért." Egyre nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy Istent csak kitalálták. Talán néhány embernek szüksége volt arra, hogy higgyen Istenben, de semmi bizonyítékot nem találtam a létezésére. Semmi kézzelfogható dolgot. Végül tehát a legkegyetlenebb következtetésre jutottam: Isten valójában nem is létezik.
Évek teltek el így, és nem is gondoltam, hogy ez a meggyőződésem valaha is megváltozik. Később azonban találkoztam valakivel, aki miatt ismét érdeklődni kezdtem Isten iránt. Egy gondoskodó, kedves és nagyon intelligens lány volt az. Bevallom, először idegesített, hogy egy ilyen értelmes ember hogyan lehet képes hinni Istenben.
Úgy beszélt Istenről, mintha a legjobb barátja lenne. Meg volt győződve arról, hogy Isten mennyire szereti őt. Jól ismertem az életét. Mindig minden gondját Istenre hagyta, bízva benne, hogy Isten megoldja azt, mert Isten törődik vele. Őszintén elmesélte nekem, hogy rendszeresen imádkozik. Több mint egy éven át láttam, ahogy választ kap az imáira. Ahogy figyeltem az életét, bármi is történt vele, az Istenbe vetett hite rendíthetetlen maradt.
Irigyeltem őt a hitéért, mert csodáltam az életét és a mások iránti szeretetét. Szerettem volna olyanná válni, mint ő, viszont nem voltam képes hinni olyasmiben, amiről az értelmem nem győződött meg – amiről úgy döntöttem, hogy nem is létezik. Isten számomra nem létezett. Hinni? Szép gondolat, de ennyi. Ha azt akarod, hogy valami igaz legyen, attól még nem lesz igaz.
Felépítettem a saját, személyes filozófiámat.
Kipróbáltam valamit, amire nem biztos, hogy sokan vállalkoznának. Egy-két hetenként áttanulmányoztam egy-egy híres filozófus életvitelét ... Nietzsche, Hume, Dosztojevszkij, Sartre, Platón stb., majd a tanultakat megpróbáltam alkalmazni a saját életemben. Arra vágytam, hogy megtaláljam tökéletes, működőképes életfilozófiát, de újra és újra csak azt tapasztaltam, hogy a fent említett urak életfilozófiája vagy hiányosnak tűnik, vagy kivitelezhetetlen. Így aztán tovább keresgéltem.
Egyik este azon kaptam magam, hogy Istennel kapcsolatos kérdéseket írok a barátnőmnek. Rengeteg kérdésem volt. Egy teljes évig folyton csak faggattam őt, amikor átnyújtott nekem egy könyvet1, amely röviden válaszolt a következő kérdésekre: „Létezik -e Isten?; Jézus Isten-e?; Igaz-e a Biblia?”. A könyv tényeket írt le olyan frázisok nélkül, mint pl. a "hinned kell".
Olyan bizonyítékokat mutatott Isten létezésére, amelyek egyszerre voltak tényszerűek és logikusak. Leginkább a víz tulajdonságai és a Föld Naphoz viszonyított helyzete győzött meg. Mindez túl tökéletes ahhoz, hogy ne legyen előre megtervezve, és e terv alapján kivitelezve. A "nincs mögötte semmi" meggyőződésem egyre gyengébbnek tűnt, míg Isten létezésének esélye egyre erősödött bennem.
Egyszer aztán olyan helyzetbe kerültem, amely teljes mértékben megkérdőjelezte az addigi életfilozófiámat. Amiben hittem, elégtelennek bizonyult. Sokkoló volt átélnem, hogy egy pillanat alatt elveszítem az addig teljesen kiszámítható életemet. A helyzet azonban magától megoldódott és tovább tudtam lépni. Erős személyiségnek tartom magam, soha nem éreztem magam "rászorulónak". Nem volt korábban az életemben válság. Nem voltak nagy hiányosságok vagy küzdelmek. Nyilván semmi olyan sem, amiért bűnösnek éreztem volna magam.
Isten kérdését azonban továbbra sem tudtam kiverni a fejemből. Ebben a szituációban vajon ott volt? Mégiscsak létezik? Lehet, hogy tényleg van Isten?
Egyik este újra a barátnőmmel beszélgettem, aki tudta, hogy már minden szükséges információm megvan a megtéréshez. Elfogytak a kérdéseim. Mégis próbáltam vitatkozni, bizonyítani, hogy az ateizmusom racionális. Akkor hirtelen a barátnőm felém fordult és azt mondta: "Tudod, ezt a döntést nem hozhatom meg helyetted, és Isten nem vár örökké."
Rögtön tudtam, hogy igaza van. Egy nagyon fontos döntéssel játszadoztam. Aztán hazamentem, és úgy határoztam, hogy dönteni fogok. Vagy hiszek Istenben, vagy végleg befejezem a témát, és soha többé nem foglalkozom az Isten-kérdéssel. Belefáradtam ebbe az egészbe. Belefáradtam az Isten létén vagy nemlétén való gondolkodásba.
A következő néhány órában átnéztem mindent, amit korábban olvastam, és értékeltem az egészet.
Akadt pár meggyőző érv a "Van -e Isten?" című cikkben: az agy feldolgozási sebessége és az információk szűrésének képessége; az emberi szem hétmillió színt megkülönböztető képessége, miközben 1,5 millió üzenetet továbbít az agynak; az emberi sejtekben található 3 milliárd DNS, amelyek számítógépes programként működnek; az univerzum kezdete, és sok minden más.
Ezek mind-mind tudományos tények, amelyeket filozofikus gondolkodással sem tudtam elvetni. Az ilyen pontosság,illetve bonyolult kölcsönös összefüggések miatt logikátlannak tűnt volna azt állítani, hogy mindez csupán a véletlen műve. De a Jézusról szóló történelmi bizonyítékok tára és a Biblia megbízhatóságáról szóló cikk is rámutatott a legracionálisabb következtetésre: Isten, aki a miénknél végtelenül nagyobb tudású hatalom, igenis létezik. Hiába is tagadom.
Újabb döntést kellett tehát meghoznom: tudtam, hogy a fenti következtetés alapján cselekednem kell.
Az értelmemmel elfogadni Isten létezését nem volt nehéz. Körülbelül annyi, mintha azt mondanám, hogy hiszek mondjuk a repülőgépek létezésében. A repülőgépbe vetett hit önmagában semmit nem jelent. Ha azonban valahová el kell utazni, és a repülés az egyetlen út, hát akkor cselekedni kell, fel is kell ülni arra a repülőre!
Nekem is „fel kellett ülni a repülőre”: meg kellett hoznom azt a konkrét döntést, hogy beszéljek Istennel. Meg kellett kérnem Őt, hogy jöjjön be az életembe.
Néhány órányi gondolkodás után végül Istenhez fordultam és életemben először imádkozni kezdtem: "Rendben, Te nyertél. Kérlek, hogy jöjj be az életembe, és bármit megtehetsz velem, amit akarsz." (Ebben a pillanatban ugyanis ésszerűnek tűnt, hogy ha Isten létezik, akkor joga van befolyásolni és irányítani az életemet, ha akarja.)
Másnap reggel még mindig rengeteg kérdésem volt, de ezek most már Isten személyéről szóltak. Úgy éreztem, most tettem meg az első lépést Isten felé, és most meg akarom ismerni ezt az Istent, akiben elkezdtem hinni. Hogyan látja Isten az életünket? Mit értékel? Mit akar, hogy tudjak róla?
Elkezdtem olvasni a Bibliát, és úgy tűnt, hogy Isten világosan leírja, ki is Ő, és hogyan képzeli a vele való kapcsolatot. Elképesztő volt. Ami igazán meglepett, az az, hogy milyen gyakran beszél a szeretetéről. Erre nem számítottam. A fejemben még mindig csak egy egyszerű felismerés volt Isten létezése, és nem több. Csak egy logikus következtetés. Erre Ő, ahogy a Bibliát olvastam, úgy döntött, hogy közli velem a szeretetét. Ezen nagyon meglepődtem.
A természetem ugyanis még mindig alapvetően szkeptikus volt. Az első néhány hónapban, vagy talán évben is, folyamatosan ezt kérdezgettem magamtól: "Most tényleg hiszek Istenben? Miért létezem egyáltalán?" Végül módszeresen megvizsgáltam öt objektív okot, amiért hinni lehet Isten létezésében. Olyasmikre gondolok, mint a Föld Naptól való távolsága, vagy a víz tulajdonságai. Rájöttem, hogy az Istenbe vetett hitem nem érzéseken, hanem tényeken, okokon alapul.
Számomra ez olyan, mint egy épület alapja. A tények és okok alátámasztják a hitemet. Mintha valaki áthajtana mondjuk a Golden Gate hídon. Bármit érezhet eközben. De maga a híd szerkezete, tervezése, anyaga lehetővé teszi az ember számára, hogy biztonságosan eljusson az egyik végétől a másikig.
Éppen ilyen fontos számomra Isten objektív valósága – létezésének logikai, történelmi, tudományos indokai. Vannak emberek, akiknek erre nincs szükségük. Én azonban nem bírom elviselni, ha becsapnak, és nem érdekelnek a vágyálmok. Számomra csak Isten létezésének a kézzelfogható bizonyítékai számítanak.
Most, hogy már évek óta kapcsolatban vagyok Istennel, miért hiszek Benne még mindig? És mi az oka annak, hogy továbbra is hinni fogok?
Nem biztos, hogy az alábbi indokok közül bármelyik is hihető lesz a számodra. De most nem aggódom emiatt, és inkább őszintén feltárom, amit gondolok. Korábban a kérdéseim Isten létéről vagy nemlétéről szóltak. Ám miután kapcsolatba kerültem vele, további bizonyítékokat találtam arra, hogy Ő valóságos. Például a következőket:
1. Ha kérdéseim, aggályaim vannak, vagy egyszerűen csak kíváncsi vagyok valamire, Isten a Biblián keresztül szól hozzám.
Isten ezt mindenkinek megadja, aki bízik benne. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.”2
Isten mindig olyan igeszakaszokat mutat meg nekem a Bibliában, melyek tökéletesen válaszolnak a kérdéseimre. Jobb és kielégítőbb, mint amit vártam. Íme egy példa:
Egyszer jól elcsúszott az időbeosztásom: a határidőim és a kötelezettségeim a körmömre égtek. Ismered azt az érzést, amikor azt sem tudod, hová kapj?
Elővettem egy papírt és egy tollat, majd megkérdeztem Istent: "Csak mondd meg, mit akarsz, hogyan csináljam, és én úgy fogok tenni, ahogy mondod." Teljesen felkészültem a felelősségvállalásra, alapvetően csak azt kértem Istentől, hogy határozza meg a prioritásokat, mondja meg, mit csináljak először, és azt fogom tenni.
Aztán kinyitottam a Bibliámat és kikerestem azt a részt, ahol Jézus egy vak emberrel beszél. Jézus ezt kérdezte tőle: "Mit akarsz, mit tegyek veled?"
Újra elolvastam, és Jézus most már tőlem kérdezte: "Mit akarsz, mit tegyek veled?" Meglepetten emeltem fel a tollamat, és végül teljesen más listát kezdtem írni, mint amit gondoltam volna, mégpedig Istennek. Igen, Istenre ez a jellemző. Emlékeztet bennünket, hogy itt van. Hogy törődik velünk, hogy bármit képes megtenni, és azt akarja, hogy támaszkodjunk rá.
Azért választottam ezt a példát, mert rövid. De több száz olyan példát említhetnék, amikor feltettem egy kérdést Istennek, és Ő tökéletesen és alaposan válaszolt rá. Azt hiszem, Istennek ezt a tulajdonságát becsülöm és értékelem leginkább: hajlandó válaszolni a kérdéseimre.
Ezt nem más keresztényektől tanultam. Egyszerűen csak így működik az Istennel való kapcsolatom. Felteszek egy kérdést, de úgy, hogy tényleg megengedem neki, hogy elmondhassa, amit akar – hogy korrigálja a gondolkodásomat, hogy rámutasson egy olyan dologra az életemben, ami nem helyes, hogy megmutassa, hol nem bízom benne, és ehhez hasonlók. Isten mindig kedvesen válaszol.
2. Hasonlóképpen, amikor vezetésre van szükségem egy döntéshez, Ő adja meg.
Hiszem, hogy Isten foglalkozik a döntéseinkkel. Hiszem, hogy van terve az életünkre, hogy törődik azzal, hogy kihez megyek feleségül, milyen munkám van, és persze a kisebb fajsúlyú döntésekkel is. Nem hiszem viszont azt, hogy érdekelné, milyen fogkrémet veszek, vagy a sok hétköznapi ügyünk sem igen foglalkoztatja. Azt gondolom, hogy az olyan döntések, amelyek hatással vannak az életemre, vagy arra, amit Ő szeretne elérni az életem során, komolyan érdeklik Istent.
Mikor adott Isten egyértelmű útmutatást?
Egyszer egy közel-keleti utazásról kellett döntenem. Veszélyesnek tűnt, így csak akkor voltam hajlandó elmenni, ha Isten akarja, hogy menjek. Fontos volt számomra, hogy tudjam, mit akar.
Kétszer is megkérdeztem Istent egy új munkával kapcsolatban. Mindkét alkalommal olyan egyértelmű volt a vezetése, hogy abból minden ember ugyanazt a következtetést vonta volna le. Hogy is történt ez?
Az egyetem utolsó évében úgy döntöttem, hogy a diploma megszerzése után olyan munkát vállalok, amelyhez Chicagóból Kaliforniába kell költöznöm.
Éppen karácsonyi szünet volt, úgyhogy meglátogattam a szüleimet. Egy este, amikor egyedül voltam, végigböngésztem a barátaim hosszú listáját. Azon tűnődtem, vajon kivel beszélhetnék arról, hogy együtt költözzünk Kaliforniába, hogy közösen bérelhessünk lakást?
Ekkor egy Christy nevű lány jutott az eszembe. Ő már az előző évben végzett, és el is helyezkedett Iowá-ban. Azt gondoltam, ő lehetne a tökéletes társbérlő, de már több hónapja nem beszéltem vele. Alig fél óra telt el, amikor csöngött a telefon: Christy volt az.
Rögtön ezzel kezdte: "Hallottam, hogy munkát vállaltál Kaliforniában." Megdöbbentem, mert csak egyetlen egy barátomnak meséltem ezt el, aki Ohio államban lakik. Honnan tudhatja?
Christy következő mondata így hangzott: "Oké, az edények, a serpenyők és a tányérok már megvannak." Csak ennyit tudtam kinyögni: "MI VAN?!" Kiderült, hogy ugyanabba a kaliforniai városba költözött, ahová én is szeretnék és azért hívott, hogy lennék-e a társbérlője!
Azt hiszem, érthető, miért gondolom, hogy Isten vezet.
Még egy ok, amiért hiszek Őbenne…
3. Magyarázatok az életre: miért vagyunk itt; mi a célja az életünknek; mi a fontos az életben; mire kell törekednünk? Istennek jobb válaszai vannak, mint bármi, amit valaha is olvastam.
Sokféle filozófiát, vallást és más életmódot tanulmányoztam. A Bibliában, Isten szemszögéből nézve a világot, a kirakós minden darabja benne van.
Még most is sokszor csukom be úgy a Bibliát, hogy egyáltalán nem értem. Tehát nem mondhatom azt, hogy a Bibliából mindig mindent meg lehet érteni. Ehelyett inkább azt mondom, hogy az életnek csak abból a szempontból van értelme, amit Isten kinyilatkoztatott. Mintha a földi élet használati útmutatóját olvasnánk, csak éppen nem vagyunk hajlandók a kézikönyv követésére. Az alkotó elmagyarázza nekünk, hogyan működik az élet, majd felajánlja, hogy személyesen vezet bennünket, nap mint nap.
4. Isten szeretete mélyebb, mint bármely emberi kapcsolat.
Azóta férjhez mentem, született két gyermekem, és rengeteg jó barát vesz körül. Isten szeretete tökéletes. Isten hihetetlenül kegyelmes. Oda vezetett, ahol most tartok, mindig mindenben útmutatást adott. Ha szükséges, meglepő dolgokkal avatkozik be. Isten nem hit, vagy tantétel. Látom, ahogy most is dolgozik az életemben.
5. Többet tett értem, mint amennyit én magamért valaha is tenni tudtam.
Ez nem a kisebbrendűség vagy az önbizalomhiány kifejezése. Olyan eredményekről beszélek, amelyek messze meghaladták azt, amit valaha is gondoltam. Isten ötleteket, irányt, megoldásokat, bölcsességet és jobb motivációt adott, mint amire magamtól képes lettem volna.
Nos, mesélhetnék még bőven, de azt hiszem, ennyi is elég. Nem biztos, hogy mindent el fogsz hinni, amit leírtam, de próbáltam annyira őszinte lenni, amennyire csak tudok.
Ha szeretnéd látni azokat a bizonyítékokat, amelyek az ateista meggyőződésemből az Istenbe vetett hit és bizalom felé irányítottak, olvasd el ezt a két cikket:
Ha szeretnéd jobban megérteni, hogyan juthat el valaki az Istenbe vetett hithez, akkor bátran feliratkozhatsz egy hétrészes e-mail sorozatra is, melynek címe „Lelki hátizsák”. Itt elmagyarázzuk a bizonyítékokat, a kétségeket, és minden érvet felsorolunk Isten létezése mellett és ellen. Ha úgy gondolod, bármikor leiratkozhatsz.
Mivel leszünk gazdagabbak, ha ismerjük Istent? Megérthetjük az életet, egyenesen haladhatunk előre. Elkerülhetjük a buktatókat, megismerhetjük az igazságot. Erőt, reményt, békét kaphatunk. Isten vezethet minket, és élvezhetjük az Istennel való kapcsolat, vagyis a legfontosabb kapcsolat előnyeit. Ő hűséges lesz hozzánk, és mindig szeret minket. Isten teremtett bennünket, mindezt csak Ő tudja megadni.
Ahhoz, hogy sikeresen és magabiztosan élhessük végig az életünket, arra van szükség, hogy kapcsolatot teremtsünk Vele, és bízzunk Benne. Amíg meg nem ismerjük őt, mindig keresgélni fogunk, mindig más lehetőségeket veszünk górcső alá, de mindig hiányozni fog valami. Ha válaszolunk Isten hívó szavára, és kapcsolatba lépünk vele, csak akkor leszünk igazán elégedettek. Csak így élhetjük tervszerűen az életünket, ráadásul nem egyedül, hanem valakivel, aki fogja a kezünket.
| ► | Hogyan lehet megismerni Istent… |
| ► | Van egy kérdésem vagy megjegyzésem… |
Lábjegyzetek: (1) Paul E. Little, Know Why You Believe [Tudd, miért hiszel] IVP Books (2) Zsolt 119,105
